Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

megyében népszerűségre tett szert". Konzervatív beállítottságú politikusként a régi nemesi kiváltságok megőrzőjeként maradt fenn alakja, aki 1872-ben vált meg hivatalától. Súlyos betegség következtében, 1876-ban hunyt el Gácson.

13 A főispánságról lemondott gr. Forgách Antal az országos politika helyett a gazdasági életet választotta. A kormánnyal történt tárgyalások után, a „hírhedett" jelzővel illetett salgótarjáni vasút társulatától 1868. augusztus 6-án 2,4 millió forintos alaptőkével megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat. Első és egyben az utolsó nógrádiként a bányavállalat igazgatósági elnöke gr. Forgách Antal lett 1868-1881 között. A Társaság, melynek élén ugyan Forgách állt, lényegében osztrák és magyar tőkések (Stamf, Holtscher, Hürsch, Ulmann, Feldmann, Floch, Kohner, Gschwindt, Kern stb.) kezében voltak - írta Szabó Béla 1969-ben. Az érdekcsoport már feleslegesnek és kényelmetlennek találta gr. Forgách Antalt az elnöki poszton, ezért 1881-től saját körükből választották az új igazgatósági elnököt. Az érdekcsoportot igazán képviselő dr. Chorin Ferenc majd csak 1890-től lett a társaság elnöke, kortársai szerint a második megalapítója. Forgách érdemének kell tekintenünk, hogy kezdetben az SKB Rt.-ben az osztrák tőke befolyását ellensúlyozni tudta, s mint ez Belitzky János kutatásaiból megállapítható: „a nemzeti burzsoázia létrehozását célzó alakítások egyikének tekinthető" a szénbánya vállalat. Ez magyarázza azt is, hogy miért a salgótarjáni szénmedencében épített vasút lett a MÁV első vonala. A nógrádi szénre és a magyar tőkére alapozva telepedett le a Vasfinomító Társulat is 1868-ban Salgótarjánban, s lett a falu az osztrák tőke közvetlen befolyásától mentes magyar bányászat és vasipar telephelyévé az 1880as évek elejéig. További fejlődésük azonban a külföldi tőke bekapcsolódása nélkül már lehetetlen volt. Gr. Forgách Antal elnöksége alatt épültek ki a salgótarjáni és környéki bányák, melyeknek technikai felszerelésében és működésének megteremtésében Zemlinszky Rezső személyében kapott nagy segítséget. Kialakultak a jellegzetes bányai kolóniák, a barnaszéntermelés az 1867 évi 394 000 mázsáról elnöksége végére 2 471 000 mázsára emelkedett, a bányamunkások száma a 217 főről 1027 főre növekedett. Ebben az időszakban nélkülözhetetlen volt Forgách jelenléte a vállalat élén, különösen politikai kapcsolatai révén. Annak a gazdaságpolitikának, mely a hazai tőkés csoport kialakítására törekedett, elnökként és megyebizottsági tagként a megyei közgyűléseken számos esetben hangot adott.

14 Annak ellenére, hogy a politikai életben többé nem töltött be vezető szerepet, 1872-ben országgyűlési képviselő lett. A bányatörvény vitában hangot adott az osztrák bányatörvénnyel szembeni véleményének: „A legelőkelőbb kőszénbánya-vállalataink, mint a nógrádiak, esztergomiak, pécsiek, a földbirtok alapján - és azzal szerződéses jog alapján - művelik kőszénbányáikat, és látjuk, hogy nemcsak maguk boldogulnak - miután becsületesen megadták a földbirtokosoknak is szerződött kőszén értékét - hanem lendületet hoztak az iparra és a közlekedésre, az államnak pedig immár tetemes adót fizetnek". Javaslata, amely a földbirtokosoknak az érdekeit tartotta szem előtt (maga az SKB Rt. is rendelkezett földbirtokkal) megyénk bányaművelésének kiterebélyesedésére hatott ösztönzően. A nógrádi birtokosok közül sokan vállalkoztak kisebb-nagyobb bányák létesítésére. Gr. Forgách Antal kancellári tevékenységének, megyei közéleti és gazdasági szerepének megítélése ma sem egyöntetű. A fővárosi sajtó egy része elhunytakor nem tudta megbocsátani politikai múltját. Ennek ellenére a megyei sajtóban árnyaltabban fogalmaztak. Reményi Károly s a kortárs Nagy Iván sem ítélte el egyoldalúan. Reményi Károly szerint: „Kanczellári hatalmát soha sem használtafel akképp, hogy abból az országra végzetes következmények háruljanak; (...) hogy mint kanczellár, több tekintetben nyilvánuló magyar érzelmei és ténykedéséért a kamarilla tagjai afölségnél nem egyszer bevádolták, (...) hogy megválva kanczellári állástól, midőn arra a készségesebb gr. Zichy Hermán hivatott meg, ő nem csak mint Nógrádvármegye főispánja, de azután mint e megye egyik-másik kerületének egész a legutolsó időig országgyűlési képviselője, előbb Deák-párti, a fúzió után mint szabad elvű párti képviselő, soha semmi olyat többé el nem követett, mi alkotmányos és magyar nemzeti szempontból kifogásolható lett volna"P Steier Lajos 1927-ben írta a következőket: „Mint látjuk, a császári biztosok között leginkább Forgách Antal gróf bírt nemzeti önérzettel és bizonyos politikai éleslátással. " Véleménye szerint Forgách felhasznált minden alkalmat arra, hogy „nemzeti tekintetben a jövő érdeké616