Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

zürichi cég érdekeltségével hozták létre a Hungária Villamossági Rt.-t. Megszerezték a Dorogvidéki Villamossági Rt. részvénytöbbségét s kezdtek hozzá a lignitbányászathoz Visonta környékén. 1923ban megvásárolták az ország legnagyobb lignittelepével rendelkező várpalotai Unió Bányászati és Ipari Rt. részvényeinek 40%-át. Szénjogokat szereztek a pécsi szénmedencében is, azonban terjeszkedésüknek gátat szabott a Komlói Kőszénbánya Rt. és a Dunagőzhajózási Rt. bányászata. 1923ban érdekeik biztosítása céljából létrehozták a Pécs-Baranyai Kőszénbánya Rt.-t.

40 A társaság irányítását id. Chorin Ferenc halála után 1925-től ifj. Chorin Ferenc vette át, aki 1919-től a társaság vezérigazgatója, 1926-tól elnöke. Vezetése alatt az Rt. holdingként működött, amelynél a magyar üzlet mellett a külföldi érdekeltségek hozama is döntő súllyal esett latba.

41 A villamossági üzletágba történt bekapcsolódásukat magyarázza a szénjogok kiterjesztése, a bányák technikai fejlesztése. Új fejtési rendszereket vezettek be, lejtősaknákat mélyítettek, korszerűsítették a bányabeli szállítást. A keletkező magas aprószén és szénhulladék hasznosítására a villamosipart használták fel. így a villamos áram formájában értékesítették azt a szénmennyiséget, amit rendes körülmények között nem tudtak volna eladni. Úgy vélekedtek, hogy „ezen akciónk nemcsak a társulatunk érdekét fogja szolgálni, hanem ezzel a hazai közgazdaság, különösen az energiagazdálkodás ügyének teszünk jelentős szolgálatot". A vertikális fejlődés harmadik szakasza fontosságánál fogva önálló fejezet is lehetne. A trianoni szerződés a széngazdálkodás terén önellátásra kényszerítette az országot, melynek feladata a néhány megmaradt szénbányavállalatra hárult. A társulat vállalt feladatának megfelelően alapította meg a Bánvölgyi Szénbánya Rt.-t és a Hatvanvidéki Szénbánya Rt.-t. Az 1929-1933-as gazdasági válság a vállalatot nem rázkódtatta meg. A szénbehozatal csökkenését a brikettgyártás bevezetésére használták fel. Dorogon napi 50 vagonos, Kisterenyén pedig napi 30 vagonos brikettgyárat létesítettek. Ugyanekkor biztosította magának a hazai fűtőszénellátás lehetőségét. A válság alatt az igazgatóság a kutatófúrásokat csak a bányaüzemekkel szoros kapcsolatban álló mélyfúrásokra korlátozta. Régi aknák további mélyítését, új aknák létesítéséi-telepítését változatlan intenzitással folytatták. Az 1930-ban kimerült Somlyó bányaüzem helyett a ságújfalui bányát helyezte üzembe, melyhez 2,5 km hosszú villamos iparvasutat is kiépített. Inászón a VII. Lajos-lejtősakna, Kisterenyén az Hona- lejtősakna, Kazáron a Gergely-rakodó szénosztályozójának építését fejezte be. 1930-ban megalapították az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Rt.-t, a Hungária Villamossági Rt.-t, és a Magyar Ammóniagyár Rt.-t. Bekapcsolódott a Csurgói Villamossági Rt.-be. Szénvagyonukat Kisfalud pusztán 17 millió q-val, Sóshartyánban 5 millió q-val növelték meg. Megvették a korábban megszűnt Mátraszelei Kőszénbánya Vállalat szénjogait, s ezzel új vállalkozások megjelenését gátolták meg szénvidékükön. A kisterenyei brikettgyárat 1932-ben 60 vagonos napi termelésre fejlesztették fel, s ezzel 1932-ben 246 000 q, 1933-ban 235 000 q termelést értek el. Nógrádi eredményeik: Év Munkáslétszám Termelés/q Nyereség/millió pengő 1929 6160 11000 000 2,2 1930 5976 10 200 000 1,5 1931 5604 10 100 000 2,6 1932 5824 9 700 000 1,9 1933 5744 9 200 000 1,9 Az 1933-as üzletévben a széntermékeknek újabb piacokat szereztek, s ennek jegyében szénlepárlási kísérletbe fogtak, továbbá a brikettgyártást tökéletesítették. Ezzel a fogyasztók igényeit is kielégítették. Ezekkel a beruházásokkal hozzájárultak ahhoz, hogy az ország fűtőszénellátását függetleníteni tudták a külföldi szénbehozataltól. A termelésük 1933-ban társulati szinten 18 918 754 q volt. A feltárási munkákat folytatva a megyei bányáknál befejezték az inászói VII. Lajos-lejtősakna mélyítését és üzembe helyezték az 550 méter hosszú külszíni kettős siklópályát. Tovább haladtak a 454