Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

„Az Eszakmagyarnál már 1923 decemberében megkezdődött a részvények bevonása, úgy, hogy a vállalat részvényállományának 95 százaléka máris a Salgó tárcájában fekszik és most így tehát a még kinlévő 5 százalék bevonására, illetve kicserélésére kerül a sor. Nézzük ezekután a nagy koncentráció ipari hatását, vagyis, hogy milyen következményekkel járhat a Salgó vállalatainak fúziója a szénipar terén. Rendelkezésünkre állnak az 1924 évi széntermelés adatai, amelyekből kitűnik a következő: Salgó termelése 7.7 millió mázsa, Esztergom Szászvári termelése 5.6 millió mázsa, Esztergomvidéki termelése 0.72 millió mázsa, Északmagyar termelése 3.45 millió mázsa. De ezeken kívül figyelembe kell venni a Salgó egyéb szénbányáit is, amelyek részben magánvállalatok gyanánt működnek, részben pedig más részvénytársaságok keretébe vannak beillesztve s amelyek alapján a Salgó évi termelése többet jelent, mint az itt kimutatott, mintegy 19 millió métermázsa. A hazai széntermelés 1924-ben rendkívül kedvezőtlenül alakult, úgyhogy az egész hozam 71 millió métermázsát tett ki és ez az egyes bányák eredményén is meglátszik, hiszen a Salgó maga 10 millió mázsa szenet termelt 1923-ban, azonban a rossz termelési és fogyasztási viszonyok folytán tavaly 2.3 millió mázsával visszament a termelés. De hogyha a tavalyi eredményt nézzük, akkor is kiderül, hogy a négy vállalat beolvadása után a Salgó egymaga képviselni fogja az egész magyar széntermelés mintegy 33%-át, ami a legnagyobb tényezővé avatja a hazai széniparban. " Az ifjabb dr. Chorin Ferenc vezérigazgató november 20-án keltezett levelében Róth Flóris bányaigazgatónak az egyesülésből fakadó leépítéseket kérte számon. Érdemes idézni az észrevételeket: „A november 11-i heti jelentést elolvasván, feltűnik nekem az, hogy az utolsó kimutatásban, a havibéres altisztek, felvigyázók és napibéres írnokok száma nemhogy csökkenést, hanem szaporodást mutat az előző kimutatással szemben: 1913-ban összesen 106 embert vezetünk ezen a címen, most pedig 278 emberünk van. Ez egy olyan aránytalanság, amin segíteni kell. Feltűnik az is, hogy napszámos és hetibéres a békében összesen 344, ma pedig 578 emberrel szerepel. Itt ugyan állandó csökkenést tapasztalok, de nem tudom, hogy a csökkenés tempója elég-e. Feltűnik az is, hogy a békével szemben, amikor nem volt női munkás, még mindig 101 női munkásunk van. Feltűnik az is, hogy a kézművesek száma még 340. Itt is tapasztalok ugyan állandó csökkenést, de nem tudom, hogy a csökkentés tempója elég gyors-e. Általában attól félek a kimutatást átolvasva, hogy még mindig túlságosan nagy az adminisztrációs személyzetünk és még mindig túl vagyunk adminisztrálva, amit annál veszélyesebbnek tartok, mert hiszen az Eszakmagyarországival való egyesítéskor, még jobban fog szaporodni tisztviselőink létszáma, márpedig meggyőződésem szerint az volna a helyes, ha a felesleges tisztviselőket és altiszteket már most, az egyesítés előtt lassanként bocsátanak el, nehogy azután januárban (1925 - Sz. F.) tömegesen kelljen tisztviselőket elbocsátani. " 1924. december 31-ével datálva ismeretes a megállapodás szövege, mely alapján a két vállalat egyesült. A legfőbb indok az volt, hogy bányáik és szénterületük határosak egymással és ez gyakran zavart okozott a bányamunkában. Mindkét társulat érdekében állott a szoros érdekkapcsolatba lépés 1917-től. Azonban azt meg kell állapítani, hogy az érdekkapcsolat nem szüntette meg a két vállalat között keletkezett zavarokat és akadályokat. Nem sikerült az egységes szellemet meghonosítani a két társaság igazgatásában. Ezért állapodtak meg abban, hogy az ÉKI Rt. haszonbérbe adja az SKB Rt.-nek összes bányáit, épületeit, szénjogait, minden társulatukkal kapcsolatos jogosítványokat, ingatlan és ingó, összes cselekvő vagyonát. A haszonbérleti viszony 1925. január 1vel lépett életbe, tervek szerint három évig, 1927. december 31-ig tart. Ezt a haszonbérleti viszonyt előzetes jelzés után 1927. július l-ig lehetett csak megszüntetni. Ha a haszonbérlettel kapcsolatban egyik fél sem emel kifogást, abban az esetben 1928. január 1-től további 10 évig (1937. december 31-ig) fennáll, majd ismét 10 évi hosszabbítás következik. Haszonbér címén az SKB Rt. az átlagos bruttó eladási ár 1%-át fizette két részletben. Az 5. pont garantálta, hogy „az Önöknél jelenleg alkalmazott tisztviselők, segédtisztek és munkások eddigi viszonyukban és minőségükben szolgálatban maradnak, a jövőben azonban a haszonbéri viszony tartama alatt felettük minden tekintetben mi rendelkezünk és minthogy Önök jogi személyisége és önállósága továbbra is fennmarad, a tisztviselők ezentúl is az Önök nyugdíjalapjának, a segédtisztek és munkások pedig az Önök társpénztárának tag450