Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
lalkozók meghatalmazottjai: Endre Béla, aki Horváth Bertalan sógora volt. (Horváth Bertalan földbirtokos 1908. július 26-án hunyt el Budapesten, Homokterenyén temették el. 1882-ben és 1887-ben szolgabíró volt Salgótarjánban.) A Horváth Ilona „Bertalan Kőszénbánya" név alatt 1918-1926 között 9,02 ha területen 2339 vagon szenet termelt ki. 1919-ben nem szocializálták a bányát, mivel csak 2 bányamunkásuk volt, és a kitermelt szenet saját gőzmalmukban használták fel. 20 Termelési és munkáslétszám adatok Év Munkáslétszám Termelés (q) Év Munkáslétszám Termelés (q) 1904 4 1921 28 478 1905 4 2 000 1922 69 300 1906 3 1923 57 349 1907 4 1924 43 730 1908 2 1925 9 028 1909 2 1926 2 969 1910 3 8 000 1911 2 1914 4 6 000 1918 5 814 1919 6 804 1920 10415 A Bertalan kőszénbánya sorsa a továbbiakban igen változatos volt. Miután Horváth 1905-ben eladta 5 kh 1397 n.öl területét, a szénpillért, illetve annak egy részét Endre Viktor fejtette le. Az ÉK1 Rt. szénpillérét átengedte Sugár Vilmosnak, aki le is fejtette a telepet. Ez a bánya volt Sugár első bányája Homokterenyén. A még érintetlen szénpillért (28 000 m 2 ) becslés alapján 280 000 q barnaszénre becsülték 1932-ben. A széntelep 10-20 méter mélyen feküdt nedves, mocsaras terület alatt. A bányászkodás csaknem lehetetlen volt a területen, ezért komoly konkurencia nem jelentkezett. A bányatelket Tóth kapcsos Lajos mátraszelei lakos szerette volna megvenni Komáromy Barnabástól, de alkudott a területre dr. Krepuska Géza somoskői birtokos is. Endre Viktor felajánlotta Sugár Vilmosnak is a bányatelkétől nyugatra fekvő parcella szénjogát, de mint kiderült, az már az SKB Rt. területe volt. Az ÉKI Rt. azért nem fejtette le korábban a területet a kibúvásig mert rossz minőségű, kilúgozott szénnek határozta meg. Komáromy Barnabás kazári lakos úgy került a képbe, hogy Endre Viktor 1932-ben a Bertalan bányatelket eladta neki. Komáromy ezután Mottnig Lipótnak adta bérbe 15 évre, aki Nagy Lajos elől szerezte meg a bányatelket. 1934. november 3-án Lusztig Andor ny. bányatitkár a Bertalan nevű kettős bányamértékben található, esetlegesen visszahagyott biztonsági pilléreket kérelmezte lefejtésre az SKB Rt-től. A vállalat nem dolgozott a szénmezőben, Molnár András bányamérnök véleménye sommásan a következő volt: „kötve hiszem, hogy volna benne valami". A Malató dűlői kibúvás és a volt XX. sz. János-aknai sikló vágatfejtései között a telep porhanyós és elmállott volta miatt benthagyott szénpillér kitermelhető lett az SKB Rt. szerint, a vállalkozó eredményesen keresgélhet benne. 1935. szeptember 20-án a haszonbérleti szerződést az SKB Rt. és Lusztig Andor kötötte meg, de 1936. szeptember l-jén a vállalat már fel is mondta mivel a terrágiumot nem kapta meg. Az ÉKI Rt. annak idején a 15-20 méter magas kevés és rossz főte, meg a telep puha struktúrája miatt hagyta abba a művelést. A „Bertalan" kettős bányamérték határán kívül esett a terület, ahol a XX. sz. sikló alján 1919 után otthagyott pillércsoport úgy el volt temetve, hogy csak a Bertalan-bányán át volt kiszedhető. Ugyanis a XX. sz. sikló szenét fékes aknán, alapközlén, a XVIII. sz. siklón, annak alapközléjén át és a XXI. sz. siklón szállították ki annak idején a fő keresztvágatra. Ennek a hosszas szállítási útnak elhanyagolták a fenntartását, és a bennmaradt 100-150 000 q szénért nem akarták újabban rendbehozni. így maradt meg a szénmennyiség, amit ha lehet, kár volna ki nem szedni. Az SKB Rt. vezetői a pillér szén q-ját 18-20 fillérre tartották. Közben 1935. november 6-án Lusztig az útbiztosító 393
