Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

leti hegyoldal között futott a Gusztáv-aknai vasút a Sára rendezőre. Itt volt a mozdonyok fűtőháza, s vele egy magasságban a régi Sára-aknai szállítógép és kazánház kéményével. Ide a gépjavítóműhelyt helyezték később. Folytatásában a régi villamos erőmű, majd az anyagraktár épülete következett. Tőle déli irányban, mintegy 100 méterre kezdődött a tulajdonképpeni Sára-lakótelep, mely félkör alakban vette közre a völgyet. A műhelynél állt a patakmenti oldalon a telefonközpont, a szállítási iroda favázas épülete, az ács, asztalos és csillejavító műhely. Távolabb a robbantóanyag szertára. A község nyugati épületsora a kaszinóval szemben ért véget az Albert-aknai alagút bejárata fölött. Az alagút mellett altiszti lakás, élelemtár állt. Ezt követte a Szánas lakótelep, meddőhányó, gondnoki lakás. Ezzel a bányatelep épületeinek sora befejeződött. A bányamunkások kisebb hányada volt baglyasaljai vagy környékbeli lakos. A vállalati lakások többsége eredetileg barakk volt, idénymunkások számára. Az I. világháború után a felvidéki munkások számának lecsökkenése után, valamint az idénymunkások letelepedése miatt fokozatosan szoba-konyhás-kamrás lakásokká alakították át. A munkásokat így toborozni kellett az igények függvényében. A toborzás területe hagyományosan a felvidék volt, ezt a hagyományt a világháború után is folytatták. A toborzott munkásokat csak „liptákoknak" nevezték Liptó megye után. A toborzott munkások kiemelt szakmánybért és egyéb kedvezményeket kaptak, ezzel szemben el kell ismerni, hogy jó teljesítménnyel dolgoztak. A liptákok kisebb hányada volt tényleges bányász, a többség alkalmi munkás - cipész, borbély, pásztor szakmával rendelkező - volt. 1921-ben kezdte meg az ÉKI Rt. a baglyasaljai völgy déli részén - Sós lápa, Szilas allya - a szénosztályozó és fatelep mellett új lakótelep építését. A telep csatlakozott az igazgatói, főgondnoki régi, majd újonnan épülő mérnöki, tisztviselői, orvosi lakóépületekhez. Az igazgatói lakással szemben a meddőhányó után épült az új kaszinó, a kéttantermes elemi iskola, két tanítói lakás. Az új épületek változatosabb és ízlésesebb külsővel valósultak meg. A kaszinó a vállalat legszebb épülete volt, tervezője vágvecsei Wellisch Lajos budapesti építész. A bányakaszinótól kezdve a rakodói lakótelep végéig kiépült a vízvezetékhálózat három utcai kúttal. 1944-ben Baglyasalján 156 lakóépület volt a bányatelepen. Ennek megoszlása 120 munkás lakóépület, ebből 74 egyszobás, 44 kétszobás és 2 két férőhelyes legénylakás. A 24 altiszti lakóépületből 21 kétszobás, 3 háromszobás. A tisztviselői lakások száma 12, ebből 6 háromszobás, 4 négyszobás, 2 ötszobás volt. A 156 lakóépületből csupán 13ban élt bányai nyugdíjas.

1 Baglyasalja bányászattörténete Baglyasalja az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. telephelyeként vált a megye fontos bányásztelepülésévé. Az írásos feljegyzések szerint itt a bányászkodás 1860 táján kezdődött és 1939-ig tartott. Ezen idő alatt közel 50 bányát nyitottak határában. Az utolsó bányaüzem - a Karancsaljai-lejtősakna - 1953-ban szűnt meg. Itt is kis kapacitású tárókkal kezdődött meg a bányaművelés, melynek során a kevés tőkével rendelkező vállalkozások tiszavirág életűek voltak. Rendszeres bányászkodásról csak azután lehetett beszélni, amikor az ÉKI Rt., majd a fúzió után a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (SKB Rt.) vette kezébe a szénbányászat irányítását. A Salgótarján környéki szénfeltárások nyomán Baglyasalja barnakőszén kincsének felkutatása, feltárása a dokumentumok szerint 1859-ben kezdődött meg, amikor gr. Mikó Imre birtokára Irmegy és Kerek domb - kértek kutatási engedélyt. Ezt követően 1860-ban Engelmann János Babtist losonci gyárigazgató a tulajdonos Alexander Schöller bécsi nagyiparos megbízásából kért kőszénkutatási engedélyt a területre. A korábbi irodalom a baglyasi bányák nyitását kispénzű emberek vállalkozásának tekintette. Szinte toposzként kezelték, hogy az első baglyasi bányát - az István tárót - Nyisztor Katalin salgótarjáni lakos nyittatta meg. Nevéhez névtelenül több kisbányát - számszerűen 14 tárót - kapcsoltak a baglyasi völgyben.

2 Az idevágó szakirodalom és levéltári dokumentumok azonban ezt a vélekedést cáfolni látszanak, illetve nem tudják meggyőzően bizonyítani. Nyisztor Katalin nevével nem találkoztunk a baglyasi iratokban. Egyetlen térképlapon (fotómáso365