Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

vább haladt a Baglyasi-patak felett épült viadukton s befutott egy újabb, 621,7 m hosszú alagútba, melyből a zagyvapálfalvai bányatelepnél bukkant a felszínre. A bányavasút itt elágazott s az egyik szárnya tovább haladt déli irányban Kotyházára, a másik szárnya ÉNY-ra fordulva, Alsószánas-puszta érintésével egy 1606 méteres alagúton át az etesi Amália-aknához vezetett. S végül földúton megközelíthető Baglyaskő felől is. Jó háromnegyed évszázaddal ezelőtt a bányatelepen munkát vállaló fiatal gépész, Sinkovics János így emlékezett vissza Baglyasaljával történt első találkozásra: „Körös-körül hegyek zárták el a látóhatárt. A keleti oldal hegyoldalain alig láttam valami növényzetet, csak gyér füvet. Csupán a vízmosásokban bújt meg néhány csoport fiatal akácfa. A keleti oldalt nyilván legelőnek használták a gondozás teljes kizárásával. A nyugati oldalon végig szántóföld vonult - mint alföldhöz és messzi távlatokhoz szokott gyereknek - szokatlan és nyomasztó hatást keltett bennem. Salgótarjántól légvonalban 2,3 km távolságra található bányásztelepülést valójában 4,5 km-es út után lehetett elérni. A két település között választóként emelkedett a Szilas-hegy. Baglyasalja eredetileg a Salgótarján-Karancsalja között húzódó közlekedési út közelében feküdt a Faluhelynek nevezett dűlőben. Szomszédságában volt Mikófalva ma Mikó-puszta. Itt létesítették a József-aknát és Károly-aknát. A község belterületén a Szánas- és Sára-lejtősaknák helyezkedtek el a 20. század elején. Az egykori Emánuel, Sára, Katalin és András-aknákat már régen betömedékelték. A községi épületek déli szélén még állt a Sára II. akna gép és kazánháza a kéménnyel és egy kis műhelyépülettel, melyből 1929-ben a gépműhelyt alakították ki. A körülötte kiépült lakóteleppel (Sára I. akna lakótelepe) beolvadt Baglyasalja faluképébe. Az aknák nevüket az egykori bányatulajdonos Hoffmann Jakabné Diamant Sára után kapta. Megmaradt ugyancsak a Katalin telep és az András telep. A külső övezetben fekvő etesi Gusztáv és Albert aknák, valamint Gusztáv-aknától valamivel távolabb fekvő Beda-lejtősakna a két világháború között üzemelt. Beda csak a közeli községeket - Karancsalja, Lapujtő - látta el helyi igényeket kielégítő szénnel, amit lovas kocsikkal szállítottak el. Az említett bányákat 633 mm-es nyomtávolságú, gőz, illetve villamos üzemű bányavasút kötötte össze a baglyasaljai szénrakodóval. A rakodó a salgótarjáni ún. „nagy" állomás vágányzatába torkolló normál nyomtávú iparvágányban végződött. A vasútvonalak egy É-D-i fekvésű „Y" alakú elrendezésű képet mutattak. A felső két szára a Sára telepi elágazástól 45°-al nyugatra hajlott el. A Sára telepi elágazási pontot az egész település központjának lehet tekinteni. A baloldali elágazás (Sárarendező-Albert-akna) 2,7 km, a másik elágazás (Sára-rendező-Gusztáv-akna) 2,3 km, az Y szára a rakodóig 1,8 km hosszú volt. Az Albert-aknai vonalszakasz 2020 méteres, a Gusztáv-aknai 1200 méteres és 360 méteres alagúton haladt keresztül. Baglyasalja község házai az Albert alagúttól kezdődően a Katalin telepi elágazásig két sorban épültek meg. A kulturális intézmények - lakás, iskola, kórház, kaszinó, élelemtár - a bányavasút közelében emelkedtek. Gusztáv-aknától kiindulva Sára telepig a következő képet mutatták: a Gusztáv-aknai - Bikóibükk - erdőben fekvő, délkelet-északnyugati tájolású völgyben állt a bányaüzem, az üzemi épületek. A völgy túloldalán húzódott néhány egyszobás, konyhás, kamrás lakást tartalmazó épület. A házsort italmérés, élelemtár, üzemvezetői és altiszti lakások, egytantermes iskola és tanítói lakás zárta. Az alagút baglyasaljai végénél a régi András telep kezdődött tiszti, altiszti, munkáslakások sorával. A végénél alakították' ki a temetőt. Ennek déli szélén kezdődött a község főutcája, a baglyasaljai völgy nyugati oldalán pedig a Katalin lakótelep alakult ki. Itt volt a régi kaszinó (egykori bányaigazgatóság, bányairoda) és a lakóházak, a kéttantermes iskola és tanítói lakás. Dél felé haladva a völgyet teljes szélességben a községi épületek foglalták el. Nyugati oldalán a bányavállalat 26 ágyas kórháza, orvosi lakás, a községháza, községi elemi iskola, néhány üzlet, egy borkimérés található. A község déli végén, a keleti oldalon, a bánya telkei következtek egy nagy istállóval, gazdasági épületekkel, lakásokkal. Az istállóból a bányalovak használatának megszűnése után (1934) templom épült. A telep folytatódott a bányaigazgatóság épületével, az altiszti kaszinót, borkimérést, borbélyműhelyt, tiszti és altiszti lakásokat magába foglaló hosszú, egyszerű magasföldszinti épülettel. Az altiszti kaszinóval egymagasságban állt még a gőzfürdő szabad medencével. A melegvizet és a gőzt a közeli villamos erőmű adta. A fürdő az erőmű felszámolásával megszűnt. Az altiszti kaszinó és a ke364