Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

dik, az egyes mezők 1 méteres közökkel kerültek kihajtásra a szénfallal párhuzamos ácsolással. Az első mező - közvetlenül a szénfal mellett - a munkások részére fenntartott, a második mező a szállításra szolgáló rázócsúszdát foglalja magába, míg a harmadik mezőben az oldóműves kalitkákat helyezték el. Ezeket az oldóműves kalitkákat, amíg a fedü viszonyok nem voltak tisztázva, egymástól 1,5-2 méterre szándékoztak beépíteni. A szállítás céljára egy Eickhoff MT 5 vagy MT 8 típusú rázócsúszdát szereltek fel 380/110 V-os transzformátorral. Irén-lejtősaknában 1942 márciusában az alapközle 4. jobbosztóján lévő vándorkalitkákkal működő omlasztásos frontfejtésben rudas réselő géppel kísérleteztek. A réselő gép Flottmann rendszerű volt, meghajtására egy 15 LE-s 120 V-os, 3 fázisú váltóáramú motor szolgált. A berendezéshez tartozott egy 380/120 V-os transzformátor is, amelyet a frontfejtéshez vezető osztón helyeztek el egy fülkében. A réselőgéphez motorvédő kapcsolón keresztül földelt gumikábel vezetett. A kisterenyei bányaüzemhez tartozó Csigakúti lejtősaknában Eickhoff rendszerű láncos réselő géppel kísérleteztek 1942 áprilisától. E gépet egy 50 LE-s 120 V feszültségű váltóáramú motor működtette. Irén-bánya szénvagyona 1942. január 1-én 5 743 800 mázsa volt, ebből lefejtésre 600 000 mázsát terveztek. A széntermelés 19,7 vagonos napi átlagnak felelt meg. A széntermelés 45%-a fejtésre esik, ennek 80%-a pedig frontfejtésre. A munkáslétszám 176 fő volt, mintegy 40 emberre volt még szükség. Elkészült a 77 méteres légakna a lejtősaknában, az Irén-táróban ugyancsak feltárási és elővájási munkálatok folytak, ide is légaknát készítettek. Itt a feltárt szén 1,5-1,8 méter vastag volt, a zavart település helyenként 0,8 méterre elvékonyodott. Fűtőértéke 3800 kalóriásnak bizonyult. Irénbánya 1944-ben 2 948 000 mázsa szénvagyonnal szerepelt, lefejteni 920 000 mázsát terveztek, de csak 768 394 mázsát teljesítettek az év végére. A széntermelésre napi 32,8 vagonos termelést terveztek arra az esetre, ha a hiányzó 39 fős munkáslétszámot megkapják. A termelés 60%-a fejtésre, ennek 60%-a frontfejtésre esik. Munkáslétszámuk 231 fő volt, 39 fővel kevesebb a szükségesnél. Az elmúlt esztendőben lemélyített lejtősaknát a III. pillér II. telepében, amit a IV. pillérben munkás és anyaghiány miatt nem tudtak folytatni. Az alsótelepet több helyen felkutatták, eredmények kedvezőtlenek voltak, mivel mindenütt 0,8-1 méteres, 3000 kalóriás szenet kaptak. Az építkezések sorában meg kell említeni, hogy a siklószerű szállítópályát megépítették az osztályozó és a bányák között. Ugyancsak elkészült a gépház, iroda, műhely is. Megépült a vagonvontató berendezés is. Szükség volt megfelelő altiszti lakásokra is, miután bányatelepeiktől az üzem távol feküdt. Megépült a rakodói iroda, kéziraktár és egy vagonmérleg is. Ugyanekkor a Nagybátony-Ujlaki Egyesített Iparművek Rt. Piliny község szénjogát vásárolta meg, s ezzel az SKB Rt. szénterületének közvetlen közelébe került. Az SKB Rt. Maconkán, a Szőlőbérc-dűlő-Csevice-dűlő és a maconkai volt úrbéresek legelőterületén „Nagybátony II." védnév alatt három kettős és két egyszerű bányamértéket adományoztatott.

76 Korábban, 1917-1918-ban már megkezdték itt egy tárót, amit abbahagytak. Ezt a kezdetleges tárót meglehetősen jó állapotban egy későbbi lyukasztás alkalmával 1943-ban megtalálták. Ezekben az években még talicskával vitték ki a szenet a külszínre, majd onnan tengelyen, azaz lovaskocsival szállították az állomásra. A tanbánya (Irén) területén az 1930-as években az SKB Rt. fúrásokat végeztetett és megállapították, hogy az itt talált szén minősége sokkal jobb, mint a szorospataki. A vállalat feltárási munkáit Irén-bánya név alatt végezte, de a bánya megnyitása a maga kis területével, 10-15 évre szóló szénvagyonával nem volt életbevágóan fontos érdeke az SKB-nek. Kizárólag az a cél vezette, hogy a néhány méterre lévő konkurens vállalatnak (a NUEI-nek) tevékenységét korlátozza. Irén-bányán az I. sz. táró kihajtását 1940 márciusában kezdték meg. Vele egyidőben megkezdődött a külszíni szállítósikló készítése is, ennek során egy 168 méteres alagutat létesítettek. Az elkészült sikló az alagúttal együtt 1450 méter hosszú, kettős vágányú, végtelen kötelű volt. Az I. sz. tárót azonban csak mintegy 30 méterre hajtották ki, mert a fölötte lévő hegy megcsúszott és a megkezdett tárót betemette. Emberáldozat nem volt. A 780 méter hosszú kutató tárót 1941-ben kezdték hajtani. Az I. telep vastagsága 1,7-2,5 méter között változva jó szenet adott, a II. telep 0,7-0,8 méter vastagnak bizonyult és jó minőségű volt. A feltárások során a III. telepet is érintették, azonban ebben a telepben nagyobb művelést nem folytattak. (Ennek a lefejtése 1950-ben fejeződött be, kézi fejtéssel, mert ekkor gépet nem kaptak.) 338