Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az I. sz. lejtősaknát ugyancsak 1940-ben kezdték meg kihajtani. Az I. telep fedüjében 214 méter után megkapták a II. sz. telepet, aminek vastagsága itt 0,9-1,1 méter volt, ami a további feltárások révén vastagodott. Az elővájások során 1942-ben a már régebben művelt Simi-akna lefejtett részére lyukasztottak, amikor is nagy mennyiségű bányavizet kaptak. A víztelenítés négy napig tartott, majd a feltárt szénmező egy részét frontfejtésszerűen rázócsúszdával lefejtették. A termelési eredmény itt kitűnő volt. 1943-ban kezdték meg az I. sz. lejtősakna 230. méterétől a folytatást, amit kettős szelvényben készítettek el. Ezek a munkálatok is kézierővel folytak, ugyan volt három fúrógép, de ezekből 1-2 állandóan javítás alatt állt. A víztelenítés, valamint a levegővel való ellátás sem volt jó a folytatásból történt feltárás miatt. A 0,7-0,8 méter vastag II. telep feküje duzzadásra hajlamos volt. A napi termelés míg az 1940-42-es években 80-100 tonna volt, 1944-re 200-320 tonnára emelkedett. A kitermelt szénnek a főszállító vágatra történő szállítása kézierővel történt. A munkásság legmagasabb létszáma 220 fő volt. (Az eddig feltárt szénmező nagyrészét még 1945 előtt lefejtették. Az 1943-ban megkezdett folytatás alsó részén és a II. telepben a fejtési munkák az államosítás után kezdődtek meg.) 1943-ban kezdték meg a II. sz. táróban a II. és III. telep feltárását Itt a telepet (I.) az 1940-42-es években már lefejtették. A tárót az I. sz. lejtősaknától délkeletre kb 400 méterre délnyugati irányban hajtották ki. Az I. telep feküjében 130 méterre megkapták a II. telepet, majd 190 méterben a III. telepet. A II. telep jó minőségű szén vastagsága 0,8-0,9 méter, a III. telepi gyengébb minőségű pedig 0,9-1,2 méter volt. 1944 őszén a kutatótárót óvóhellyé alakították át és Maconka községből mintegy 40 család ide menekült. Az üzem 1945 első napjaiban megkezdte működését. Ekkor Irén-bánya már a NUEI Rt.-hez lett csatolva. 1948-ban kezdődött meg a II. sikló munkálata, amit 24 méterre hajtottak fel a nagy levetőig. A sikló aljától 120 méterre egy vető a II. és III. telepet összehozta és így a két telep vastagsága elérte a 2-2,2 métert. A kutatótáró és lejtősakna fejtése 1950-ben fejeződött be, összesen 6 230 000 mázsa szenet adott. A termelés nagy részét a II. sz. táró adta, ami napi 12-14 tonna szenet jelentett. A munkáslétszám 70 fő volt. 1950-ben vájár szakmunkásképzés indult meg Nagybátonyban, a tanulók a környező bányaüzemekben szerezték meg a gyakorlati ismereteket. Ebben az évben még lányokat is beiskoláztak, de végzés után már más iparágakban helyezkedtek el. 1951-től csak fiúcsapatokat szerveztek. 1952 februárjában Irén-bánya teljes egészében tanbánya lett, így a tanulók foglalkoztatása céljából új bánya megnyitása vált szükségessé. Ezért megnyitották 1952 áprilisában a II. sz. lejtősaknát, amit maguk a tanulók készítettek el elővájási és feltárási munkákkal együtt. Hajtottak kettős szelvényű lejtősaknát, ereszkét, siklót, gurítókat, légaknát, csapásmenti közléket, keskeny szelvénnyel és szélesítéssel, valamint irányvágatot. A

II. sz. lejtősakna 1953 december hónapban 370 méter után elérte a fejtési határt. Megkezdődött a visszafejtés előkészítése, illetve a fejtése. (100-120 vájártanuló mellett 2/3-os termelést vettek figyelembe. Az Irén-bányák a nagybátonyi sportteleptől keleti irányban, a völgy végénél települtek. Külszíni nyílásait már nem lehet felfedezni. Megtalálható a volt kötélpálya beton gépalapja egy erdősülő területen. A kötélpálya nyomvonalán alakították ki magasbuktatással a hosszan elnyúló völgyet elzáró meddőhányót. Itt mára kis tó alakult ki.

77 Kis kitérő után térjünk vissza az államosítás előtti utolsó évek történéseihez. 1943 végén és 1944 tavaszán tovább éleződött a viszony a két konkurens vállalat között. A Salgó szénjogával tervszerűen bekerítette és gyűrűbe fogta a nagybátonyi szénbányászatot. A szénterületek szomszédsága miatt előfordult, hogy a nagybátonyiak a Salgó szénterületére tévedtek, pl. 1943 végén a nagybátonyiak az SKB Rt. maconkai szénvagyonának egy részét lefejtették. Kártérítésül a kimerült szorospataki bánya, valamint iparvasútjának átadását követelte a Salgó, ugyanis felismerték, hogy a salgótarjáni medencének és bányászatának jövője dél felé, éspedig Nagybátony felé tolódik el. A területnek kereken 200 millió mázsás szénvagyonáról ismételten meggyőződtek azzal, hogy itt a széntelep 1,4-1,8 méter vastagságot ér el és szereléssel 4000 kalória fűtőérték mellett egy salgótarjáni standard minőségnek lehet biztosítéka néhány évtizeden keresztül. Az SKB Rt. korábbi elgondolásai szerint Nagybátony közelében, Csengerházán jelölte ki bányászatának centrumát, ahol a széntelep kereken 400 méter mélységben a 190 méteres kótán feküdt. 339