Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

1925. január 1-én elkészítették a vállalat nyitómérlegét, világos képet kaptak a vagyoni helyzetéről; ezek szerint a bányatelek, jogosítványok, építmények, gépek és berendezések összértéke 2530 ezer pengő volt, a beruházott vagyonuk értéke 1 811 978 pengő, tőketartalék 1200 000 pengő. A részvé­nyek új névértéke 15 pengő/darab, azaz 80 000 részvény. Az 1925-ös üzletév azonban nehéznek bi­zonyult, mert a szénfogyasztás tovább csökkent, a külföldi szén erőteljesen jelen volt a hazai piacon. A nagybátonyi bányák napi termelése lecsökkent 30-35 vagonra, ami a bánya összteljesítményének csak 75 százaléka volt. A szénexport lehetetlennek tűnt, ennek ellenére ügyességüket bizonyítja, hogy Jugoszláviában sikerült üzletet kötniük. Az előző évek során megteremtettek minden előfelté­telt a racionális termeléshez, ezért eredményeik kielégítőek voltak. A III. sz. lejtősaknában a gépé­szeti felszerelések befejezése után a termelés megkezdődhetett. A fejlesztések révén lehetővé vált Nagybátony község villamos árammal történő ellátása is a bá­nya részéről. Ebben az évben két külföldi céget is bevontak a szénmosási kísérletbe, mivel a jövő ér­dekében, a nagybátonyi szén egy részének az elektromos energiatermelésben való részvételének a lehetőségeit tárgyalták. Ennek során felmerült: - a Nagybátony körüli települések villanyvilágításába bekapcsolódni, - a Lipták-gyár kellően nem kihasznált erőtelepének felhasználásával Budapest közelében „Überland Zentrálé"-t létesíteni. 1926-ban az ötödik üzletév még mindig kedvezőtlen kilátással indult, túltermelés is jelen volt. Az adott helyzethez igyekeztek alkalmazkodni, melynek során termelést a piac felvevőképességéhez igazították, szénárcsökkenést a költségek megszorításával ellensúlyozták. Második félévtől a gazda­sági élet javulása - angol bányászsztrájk miatt - lehetővé tette a termelés lassú növelését, sőt olasz exportra is lehetőség volt. Napi 900-1000 tonna termelésre rendezkedtek be, melynek során a szorospataki bányában a feltárási munka tervszerűen haladt, befejezték egy 560 méter hosszú fekü­keresztvágat munkálatait. Mivel a társulatnak korábban kötött szerződéssel kőbányái is voltak, az útépítési kedv miatt indokoltnak látszott a kőszállítási üzletbe való bekapcsolódásuk. A vállalat egyik eladási szerveként működő Portex Szénkereskedelmi Rt. tevékenysége is jó volt, az év folya­mán megszerezték a Focus Tüzeléstechnikai Rt. részvénytöbbségét. E vállalattal már korábban is szorosan együttműködtek. A Nagybátonyi Szénbánya Rt. napi termelése 18-22 vagon volt, fogyasztókörük bővült, vásárló­ik sorába tartozott: a MÁV, a Déli vasút, a BESZKÁRT, a Gázgyár, a Fővárosi Sörfőző Rt., a Selypi Cukorgyár, a Fővárosi Tüzelőszer Raktár. Új vásárlóként jelentkezett a Magyar Pamutipar Rt. Tár­gyaltak a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt.-vel, a Magyar Kartonlemezipar Rt.-vel, a Hazai Kő­olajipari Rt.-vel és további gyárakkal. Reménykedtek a téglagyárakban, a gazdák cséplési szénszük­ségletében is. Az 1927-es év már határozottabb fejlődést mutat. A széntermelés 1926-hoz képest emelkedett, termékeik számára piacot találtak, igaz csökkenő árak mellett. A hazai bányák termelőképessége még lényegesen meghaladta az ország fogyasztóképességét. A bányában folytatott feltárási munkák azonban már a jövőbeli termelési programok megvalósítását tették lehetővé. Szénjogosítványok, te­rületek megszerzése mellett az Újlaki Tégla és Mészégető Rt. részvénytöbbségének is a birtokába ke­rültek. Ezzel az egyik legjelentékenyebb építőipari érdekeltséggel kerültek kapcsolatba. (Az Óbudán, a kis kézivetésű elszórtan elhelyezkedő téglagyárak egyesítéséből jött létre 1869-ben a Neustifter Ziegel und Kalkbrennerei Aktiengesellschaft 300 ezer forint alaptőkével. 1879-ben vették fel az Újla­ki Tégla és Mészégető Rt. nevet, majd megvásárolták Kunwald Jakab újlaki telepüzemét. 1883-tól Bu­dapesti Bankegylet finanszírozta a társulatot, őket követte a Wiener Bankverein, Mercur, Első Magyar Iparbank és 1916-tól az Angol-Magyar Bank.) A társaság az 1,2 millió pengő alaptőkét 80 000, egyen­ként 15 pengő névértékű (1928. évi osztalékjogosultsággal bíró) új részvény kibocsátása által 2,4 millió pengőre emelte fel. A velük kapcsolatban álló vállalatok köre is bővült: 1.) Az Újlaki TM Rt. kiemelkedően dolgozott az építkezések fellendülése révén, sőt 2,5 pengő osztalékot is fizetett (12,5%). 2.) Az Egyesült Építőipari és Hajózási Rt., mely 1922-ben alakult az újlaki leányvállalataként. Az 1911-ben alakult Budapesti Homok és Kavicsszállító Rt. üzemkörét kiegészítette az Újla­329

Next

/
Oldalképek
Tartalom