Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

széntelepet, melyben a felsőtelep 2,15 méter, az alsó telep egy méter vastag. A község határában 150-200 millió mázsa szenet tételeztek fel. Az Almásy-féle területről 4 millió mázsa, a tiribesi terü­letről 2 millió mázsa szenet reméltek kitermelni, s ezt az összesen 6 millió mázsa szenet Nagybátony és Mátraverebély állomások között, a vasútvonal mellett felállított közös osztályozó és rakodó vá­gányról szándékoztak elszállítani. Legfontosabb teendőnek jelölték meg a terület fúrásokkal törté­nő átkutatását. Nagybátonytól északra a következő községek írtak alá szénkitermelési szerződést: Mátraverebély, Szúpatak, Márkháza, Sámsonháza, Nagybárkány, Kisbárkány összesen mintegy 40 km 2 területen. Számítások szerint 400 millió mázsa szén lehet a mélyben. Úgy akartak berendez­kedni, hogy elsősorban Nagybátony déli részén évi 4 millió mázsa, azután pedig évi 6 millió mázsa szenet termelhessenek. 38 Az 1918. augusztus 26-án tartott igazgatói értekezleten dolgozták ki Nagybátony fejlesztési prog­ramját. Ennek során 1918-ban 500 ezer mázsa széntermelést kívántak elérni a munkásság létszámá­nak függvényében. 1919-ben már napi 5 ezer mázsa termelést, 280 munkanappal számítva mintegy 140 000 mázsát terveztek. Az első függőleges aknát pedig 1920-ban szándékoztak megtelepíteni. A beruházások során 1918-ban a következőket valósították meg: négy munkásház (4-4 munkás­lakással), csendőrlaktanya, igazgatósági lakás (első részlet) villanyvezeték a Simi-aknához, Szorospatakhoz, Mária-táróhoz, téglagyárhoz, keskeny nyomtávú vasút befejezése és a kincstári vas­út átépítése, egy mélyfúró garnitúra beszerzése, réselőgépek, kompresszorok vásárlása, téglagyár fel­állítása. Erőgépek (330 HP, 40 HP, 60 HP), centrale berendezése, erőcentrálé épülete és kémény. Szorospatakon barakk, altiszti lakás, siklók, drótkötélpálya a Simi-aknától a MÁV rakodóig. A vasúti rakodó meghosszabbítása, 80 db vasúti kocsi és 60 db csille átépítése, telefonvonal kiépítése. Összesen 1 890 000 korona értékben. A beruházási programban 1919-ben a következőket tervezték 39 : 70 négylakásos munkásház, igazgatói lakás (második része), bányamérnöki lakás, alkalmazottak étterme, munkás étterem és konzumhelyiség, 10 kétlakásos tisztviselő lakás, gépészeti felszerelés, réselőgépek, csillék. Összesen 1 500 000 korona értékben. Egy 1918 végén keltezett jelentés átfogó képét adja a nagybátonyi bányászat tényleges helyzeté­nek és sok fontos információt hordoz. Heinrich Viktor, Cséti Róbert igazgatók még 1917. december 14-én megbeszélést tartottak, melyen megegyeztek abban, hogy a szénvagyonra alapozva 12 millió korona alaptőkével új részvénytársaságot hoznak létre. Ennek során megveszik a Lipták cégtől a nagybátonyi szénjogosítványokat. A további fejlesztésekre 2,5 millió korona hitelt is szerettek volna felvenni. Az egész tranzakció azt a célt szolgálta volna, hogy a Lipták cég ezen a módon 10 millió koronához jutva, azt beruházási összegének csökkentésére fordíthatná. A Lipták cég ekkor már Szorospatakon feltárt 1 400 000 mázsa szénvagyont, de még várható kb. 80 millió mázsa. Nagybá­tony község területén 20 millió mázsa volt a remélt szénmennyiség. A szénkitermelés márciusban 300 vagon, áprilisban 360 vagon volt. Ezt a mennyiséget a „Kakuk" bányából termelték ki, s azért nem tüntették fel, mert csak 1,5 millió mázsára becsülték szénvagyo­nát. Egy szakértő 1918 júliusában arra figyelmeztette a vállalatot, hogy szénterület ugyan van az or­szágban elég, azonban egy megfelelő szénbányászat létesítése a közeljövőben a munkáskéz szűkössé­ge miatt szinte leküzdhetetlen akadályokba fog ütközni. Ezt látszik már igazolni egy szeptember 19-i feljegyzés, mely a nagybátonyi szénbánya termelését napi 2000 mázsában adja meg (20 vagon) a munkáshiányra hivatkozva. A Mária-bányatelken telepített Mária-táróban 1917-ben 300 ezer mázsa szenet tártak fel, ebből 290 ezer mázsát már le is fejtettek. 1918-ban napi 1000-1200 mázsa szenet termeltek. A régi Ochtinszky-féle bányászat által lefejtett területen visszahagyott kisebb elvetett telep­részek feltárását is számításba véve, talán csak 50 ezer mázsa szén kitermelésére volt még lehetőség. A Szorospatak-völgyében adományozott három bányatelken - Lilla, Gedeon, Edmund - a feltá­rásokat szénkibúvásokon kezdték meg. A Gedeon bányatelken létesült az (Alsó és Felső) József-tá­ró, az Aurél-táró és az 1. és 2. sz. Újtáró. A két széntelep közül a felső 2 méter vastagságú, az alsó pedig csak 0,9 méter vastagságú volt. A bányamezőt áttörő két andezitdajk 18-20 méter és 30-35 méter vastag. 40 321

Next

/
Oldalképek
Tartalom