Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tárótól keleti irányban, kibúváson indított táró volt. Területén volt 1990-ben a Keresztút II. külfejtés). Az I. telepet a terület legdélibb részén lévő Tilonka dombon kibúvásban lelték meg, itt volt a Tilonka-táró. A tárók szenét Róth Flóris és Vitális István szakvéleményében nem tartotta műrevalónak. A táró a mátramindszenti vasútállomástól ( 1887-ben nyílt meg a vasút) 5,5 km-re feküdt. 1922ben a Géza-táróban 21 900 q szenet termeltek. A MOVE-tól bérelt 700 mm-es keskeny nyomtávú, rosszul kiépített, egy siklópályával közbeiktatott lóvasúttal szállították a szenet a tárótól az állomásra. Összes termelésük 120 ezer q volt. A bánya működése 1923-tól szünetelt. Az NHK Rt. pénzügyi nehézségei miatt munkásait nem tudta fizetni, így azokat elküldeni kényszerült.

4 Schréter geológiai térképén Rónalapos és Ella-major között, illetve a Hagymás-patak jobboldalán, áttellenben a Gombás-heggyel jelölt egy bányát. A Hagymás-patak jobboldalán a homokkőrétegek közé települt barnaszéntelepet a 30-as években Gyula-táró tárta fel.

5 A széntelep itt is az alsóriolittufa fedőjében lévő homokkő fölött található. A Gyula-tárótól kissé északabbra két régibb táró nyoma is látszott, amelyekkel a telep magasabban fekvő részeit művelték. A legészakibb és legmagasabban fekvő táró elülső része 1935 júliusában még járható volt. Az itt feltárt telep 2 méter vastagságú, palás és oxidálódott, mivel közel volt a kibúváshoz. A telepben lévő 60°-os vetődés a telepet 10-15 méterrel lejjebb vetette. A Gyula-táró kelet felé irányult, s elülső részét a széntelep fedőjében lévő homokkőben hajtották ki. A táró szájától csekély távolságra egy északnyugat-délkeleti irányú vetődés a széntelepet a táró szintjére emelte, de egy újabb vetődés megint a táró szintje alá sülylyesztette. A széntelep 1,6 méter vastag és palás beágyazásokkal szennyezett, azonban a telep tiszta szenéből álló részei fénylők és tiszták voltak. A széntelepes rétegcsoport nyomait a Nyírjesi-domb déli oldalán lévő árok fejében is megtalálták. Egy már összeroskadt kis táró tárta fel többé-kevésbé. Nyugatabbra a dorogházi Ménkes-völgy felső részében található nyomok arra engedtek következtetni, hogy itt is feltárták a széntelepes rétegcsoportot. A riolittufák felett a régi kis kutatórárók nyitották fel az itteni palás széntelepet.

6 Jegyzet 1. Heves megye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. 1909.56. o. 2. Schréter Zoltán: Nagybátony környéke. Bp. 1940.13. o. 3. MÁFI.Adattár.C.V. 10. 4. MÁFI. Adattár. С V. 19. Eisele Ottó jelentése 1924. január 25. MÁFI. Adattár. С V. 20. Schréter Zoltán. 1940. lm. 51. o. Bányászati és Kohászati Lapok. 1923.6., 25., 33., 141,228. o. Alliquander Ödön: 299. o. Théta-JK. Kft. A nógrádi szénmedence bezárt bányáinak összefoglaló katasztere. 1995. Salgótarján. II. k. 47. o. 5. Schréter Zoltán. 1940. lm. 51. o. MÁF11933-35 évi jelentése. III. k. Bp. 1940.1167. o. 6. Schréter Zoltán. 1940. lm. 52. o. Nagybátony (Bátonyterenye) A hajdani Heves megyei egyutcás falu, Nagybátony a Mátra északi lábánál egy kelet-nyugati tájolású völgyben hosszan elnyúlva épült ki. A mai Nagybátony a Lengyend, Tiribes (középkorig önálló településekből) és magából Nagy- és Kisbátonyból alakult ki. Legnagyobb folyója a Zagyva, széles ártere a település északi határán, majd Kisterenyén délnek fordulva több kilométer hosszan érinti a ma már város határát. A Zagyvába ömlik a Lengyendi-patak (Dorogháza határában) a Szorospatak és a Kecskés-patak. Nevesebb vizek még a Szoros-patakba ömlő Medve-patak és a Kecskés314