Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

patakba torkolló Szárisznyó-patak. A Nagybátonyon átfolyó Szoros-patak - egyes térképeken Bátonyi-patak - a Nagykő (242 m) alatt egyesül a Kecskés-patakkal, majd a Sulyom-tető (243 m) alatt jut be a Zagyvába.

1 A Mátra-hegység északi oldalán elterülő fennsíkon fekvő Maconka ( 1965-től Nagybátony része), valamint Mátra tövében a Tóvölgyi-hegy (314 m) alatt a Ménkes-völgyben a Dorogházi-patak mellett fekvő Dorogháza község, bányászati közigazgatás tekintetében 1922-ig a budapesti, majd ezt követően a salgótarjáni m. kir. bányakapitányság kerületéhez tartozott. Heves megyétől 1950. január 1-vel Nagybátonyt, Maconkát és Dorogházát közigazgatásilag Nógrád megyéhez csatolták. A következő változás 1984-ben következett be a közigazgatásban, amikor Kisterenye, Szúpatak és Nagybátony Bátonyterenye néven egyesült.

2 A Mátra-hegység északi lábánál Nagybátonytól Párádig ismeretes az alsó-miocénkori, riolittufára települt barnaszén. Ebben a nyugat-keleti irányú széntelepes sávban fejlődött ki Nagybátony község határában az a jelentős bányászat, mely tanulmányunk tárgyát képezi. Nagybátonyt és kövzetlen környékét nem lehet földtani, földrajzi egységnek venni. Harmadkori medenceterületként a Mátra vulkanikus tömegétől északra terül el, mint a tágabb értelemben vett salgótarjáni szénterület legdélibb része.

3 Az Észak-magyarországi harmadkori medencében a barnakőszén fő elterjedése a keletnógrádi (salgótarjáni), az Ózd-Egercsehi és a sajómelléki medencerészekre esik. Nagy kiterjedésű alsómiocén széntelepek keletkezésének a színterei az édesvízi eredetű mocsarak és lagúnák, melyek általában három telepet tartalmazva változó kiterjedésűek és fokozatosan tengeri rétegekbe mennek át. Azonban az édesvízi, mocsári eredetű III. telep és a tengerparti (paralikus) keletkezésű II. és I. telep nem mindenütt lelhető fel. Az I. és II. telep kifejlődése közötti átmenet igen lassú, a tenger előnyomulását a homoktartalom növekedése jellemzi. A terület süllyedésének lelassulásával a tengerpart közeli félsósvizi (brakkvizi) övében a kisterenyei, a mátranováki és nagybátonyi területen új lápképződés (egy méter vastag barnaszéntelep képződéshez 2,5-3 méter vastag tőzegtelep kialakulása volt szükséges) vette kezdetét, melynek következményeként képződött a II. sz. telep. Salgótarján környékén csak a homokba települt kőszénzsinóros réteg jelzi a II. sz. telep helyét, melynek elterjedése a kisterenyei, mátranováki, nagybátonyi területen egybeesik a III. sz. teleppel. Nagybátonyban a II. sz. telep vastagsága 1-1,8 méter, fűtőértéke 11 000-14 000 kJ/kg. Ennek a telepnek a közvetlen fedője palás, barna agyag, amely a sok congéria kapcsán az irodalomban „Congériás telep" néven szerepel. Míg északon csak növényi törmelékes homok, vagy agyag jelzi a telep szintjét, addig Kisterenye, Mizserfa, Mátranovák, Ilonabánya környékén már leművelték az I. sz. telepet, melynek vastagsága ezeken a helyeken 0,4-1,5 méter, fűtőértéke 12 600-16 000 kJ/kg volt. A lápon keletkezett szigetek, zátonyok miatt gyakoriak az I. sz. telepben az elmeddült területek. A déli terület I. sz. telepe túlterjed kelet felé a II. sz. telepen. Az I. sz. telepet a közvetlen fedőjében előforduló teredók alapján „teredós telepnek" is nevezik. A III. sz. telep ritkán lelhető fel, illetve teljesen hiányzik Nagybátony környékén, mert a terület kialakulása idején szárazulat volt. A medence déli területén egyedül az Irén tanbányában fejtették a vájárképző oktatás keretében a gyenge minőségű III. telepi szenet, miután a bánya I. és II. telepét a korábbiakban már kimerítették. A

II. és III. számú telep közé pala, homokkő, az I. és a II. sz. telep közé palás agyag, homokkő települt. A

III. sz. telepben az északi területen észlelt kettéválás a délnógrádi I. és II. sz. telepekben is megtalálható. A kettéválás végeredményben az elmeddüléshez vezet. A nagybátonyi széntelepeket tengerparti, paralikus széntelepeknek kell tekintenünk, amelyeken az időnként előnyomuló tenger a továbbképződést megakadályozta. A bányaművelés a nógrádi barnakőszén-medencében Nagybátony környékén az I. és II. telepben folyt 1992-ig. A déli, nagybátonyi terület szerkezeti rendszere a kisterenye-salgótarjáni vetőrendszer folytatásakéntjelentkezik. Lengyend-szorospataki terület széntelepei Lengyend-puszta környékén több helyen is a felszínre bújtak és innen kezdve enyhe dőléssel dél felé a Mátra alá buknak. Itt a bányászat aránylag magasabb területen folyt. A tiribesi területen, ahol a széntelepek nagyobb mélységben fekszenek, a területen függőleges aknák segítségével vált hozzáférhetővé a szén. A fővetők a Sámsonháza és Tiribes-akna nyugati határával bezárólag észak-kelet délnyugati irányúak. Elvetési magassági