Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

5. Kalecsinszky Sándor: A magyar korona országainak ásványszeneti. Bp. 1901.152. о. 6. Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1896. január 26. 7. OLZ. 223.195. cs. 80/1. d. NML XI. 5.8. d. 5. sz. OL Z. 221.3. cs. 38. d. OLZ 222.Les. 16-17.sz. OL. Z. 222.27. cs. 284-287. sz. 8. MÁFI. Adattár. С III. 48. Dubovszky Elemér jelentése. 1932. december 22. 9. MÁFI. Adattár. О III. 53.1934. február 14. NML. XI. 5.8. d. 2-3-4. sz. 10. NML. XXIX. 105. a. I.d. 1934. 11. NML. XI. 5.27. d. 33/7. sz. Vitális István: Magyarország szénelőfordulásai. Sopron. 1939.268. o. 12. NML. XI. 5.27. d. 33/7. 13. NML. XI. 5.28. d. 1941. 14. MÁFI. Adattár. С IV. 105.1944. január 14. OL. Z. 222.3. cs. 42. sz. 2.4.2. Litke-Etesi-dombság Etes A kistáj 158-396 méter közötti tszf-i magasságú hegységközi dombság. A Dobroda-völgy, a Ménes- és a Géci-patak völgye két ÉNY-DK-i dombhátra osztja. A területet főleg neogén üledékek építik fel. A Dobroda völgy és a Ménes patakok völgye közti terület középmiocén slírből áll, ebből emelkedik ki a lajtamészkővel fedett riodácittufa kúpként pl. a pilinyi Várhegy. A Ménes-pataktól délre felsőoligocén agyagmárga, homok található, amelyet andezittellérek tagolnak. A kistáj keleti részén alsómiocén széntelepes összlet található. A Dobroda- és Ménes-patakok (Nagy-p.) között a Duráska-hegy (296 m) DK-i lábánál helyezkedik el Etes falu, mely négy egymástól elkülönült lakott részből és egy pusztából áll. A falutól keletre „Öregetes", majd tőle szintén kelet felé Amália bányatelep található. Amáliát egy domb választja el Albert-teleptől, ettől nyugati irányban Rau-akna fekszik. A falutól északnyugatra van Kotrocó-puszta. A község határában a változatos vastagságú III. telepet fejtette a barnaszénbányászat. Feltételezések szerint Etesen Flamm Dávid (Baglyasalján bányatulajdonos) kezdte meg a bányászatot. Megbízottja a Resicabányáról érkezett, bányászathoz értő Bajnok József volt. Ezeket az adatokat Zsivánovics László plébános közölte Dornyay Bélával. Ezen az adaton kívül is az Etesi Kőszénbánya Vállalat létrehozására tett kísérlet gyökerei Baglyasalján keresendők. A földtulajdonosokkal 1866. szeptember 12-én Minich Albert, Vancsó Franciska és Szilassy István kötöttek szerződést a szén kitermelési jogának megvételére. Szilassynak 1862-ben már volt bányatelke és bányája. Az 1863-ban termelt szenet „saját szécsényi gőzmalmához szokott szállítani" - írták. 1870-ben az Albert nevű bányájukban 9 munkással dolgoztak, de a bányakapitánysági szemle az alacsony termelés miatt versenyképtelennek látta a társaságot. Hamarosan összeütközésbe kerültek az SKB Rt.-vel, mert Jakab-tárójukból hosszabb idő óta fejtették széntelepüket. Az alapító társaság hamarosan megerősödött és mint eredményeik mutatták, középvállalattá fejlődött. 1878 után azonban megindult a hanyatlásuk. 1873-ban tűnt fel Vancsó Gyula és Hoffmann Jakab és szerzett újabb szénjogositványokat. 1880. augusztus 28-án a szénterületek ismét bővültek, mert a Kun családtól megvették az etesi határban, a volt szánas-pusztai Szentiványi birtokrész alatt lévő kőszén kiaknázási jogát, valamint a bányászathoz nélkülözhetetlen terület elővásárlási jogát. Ezek után 1881. augusztus 10-én Hoffmann Jakab és Pulszky Ágost aláírták azt a szerződést, mely révén a Magyar Országos Bank Rt.-nek elad265