Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Schöller kezében volt, amikor Sehern Frigyes jelentéseket küldött a bánya termeléséről. Schem Frigyesről egy karancsberényi vendéglős, Schrötter János panaszos beadványából sejtjük, hogy bányatiszt volt a kisaranyi bányánál.

6 1870-ben már a bánya tulajdonosa Krupp Hermann vállalkozó volt. A Barbara-táróról olyan jelentést adott, hogy annak kiaknázottsága nagy mértékben előrehaladt, ezért hamarosan felhagy vele.

7 Shvoy Miklós a megyei ismertetésében a hetvenes évek közepén Karancsberény „fölött" tehát északi részén lévő Kisaranyi-pusztán található bányáról írt s megemlítette, hogy az itt termelt szenet továbbra is Losoncra szállítják.

8 Hantken Miksa is működő bányának írta le az 1878-ban megjelent munkájában.

9 Az Anton-Barbara-táró bezárásáról pontos dátumunk nincs, hacsak az nem tekinthető annak, hogy a felhagyott tárót 1887-ben törölték a névjegyzékből.

10 A karancsberényi szénterületről ezekben az években két szakvélemény is született. 1888. október l-jén J. Goedicke a bécsi K. K. Geol. Reichsanstalt mérnöke, majd 1889. május 17-én Gerber Frigyes az SKB Rt. bányamérnöke és egyben igazgatója írt az itt folyó szénbányászatról. Mind a ketten megemlítették az Ibolyás-tárót, a Nagyaranyi-puszta melletti Dérszög-dűlőben. A táró nevét az Ibolyás-tetőről kapta, melynek oldalában létesítették. Gerber utalt a Kisaranyi-pusztán lévő „stollen"-re is a Dérszögön, ahol Krupp és Jakabfalvy család bányászkodott.

11 Gerő Nándor bányamérnök (1902-től salgótarjáni bányaigazgató) 1908. március 17-én keletkezett jelentése szerint melyet a Rapp-Romhányi Kőszénbánya Rt. szénterületéről készült, új információkat tartalmaz a karancsberényi bányákról. E szerint Kisaranypuszta már Szilárdy Ödön birtokában volt, „ahol régóta ismeri volt egy kiterjedt bányászat". Ez a Schöller féle bánya lehetett. Szilárdy 1907 őszén egy régi bányát kísérelt meg újranyitni, s ennek során 80 méterre hatoltak be a széntelepbe. Mivel régi, leművelt területen haladtak, a további munkát értelmetlennek találták és felhagytak vele. Szilárdyék a régi, kitermelt telepben „turkáltak" volt a szakemberek véleménye. Ezen a területen a barnaszén nem mutatkozott olyan kiterjedéssel, hogy azon egy nagyobb szabású bányászatot indítani lehetett volna. Mint majd látni fogjuk, ennek ellenére nem hagytak fel a kísérletezésekkel. Szilárdy területe méréseink szerint azonos a Schöller-féle illetve a Krupp-féle szénbirtokkal, ahol forrásaink szerint „nagy bányászatot űztek" az 1870-es években. A szénvagyon ennek ellenére 8-10 millió q lehetett.

12 Hoffmann Richárd az SKB Rt. bányamérnöke (1908-tól már Handlován igazgató) 1911-ben átfogó elemzést írt erről a szénterületről. Hoffmann a Karancskeszi környéki Mocsáry-féle és ezzel kapcsolatban a Légrády és a Szilárdy tulajdont képező, az előbbivel összefüggő karancsberényi szénterület opcióval történő lefoglalását lehetségesnek tartotta. Légrády Béla birtokán 9-10 millió q-ra becsülték a szénvagyont, amire az SKB Rt-nek kutatási jogot kellene szereznie. A tervet az első világháború akadályozta meg.

13 A trianoni békediktátumot követő években, a szénhiány következtében Nógrád megyében is újabb szénkutatási „láz" támadt, főleg a régen felhagyott bányák területén remélték újabb szénkészletek feltárását. Abban az esetben volt kedvező a helyzet, amikor a természetes kibúvások tárók, ül. rövid lejtősaknák létesítését tették lehetővé.

14 A Kisaranyi-pusztán lévő szénbányászat 1920-tól került a Krúdy család kezébe. 1923-tól Karancsberényi Kőszén-bánya Rt. néven szerepeltek, a DunaLloyd Bank Rt. érdekeltségébe tartoztak, részvényeik csekély töredéke a piacon is megjelent.

15 Bányájuk a már ismert puszta határában volt, egy régibb bányát nyitottak fel, illetve mellette létesítettek. Erre azért gondolhatunk, mert Karancskesziben már felnyitottak egy régi bányát és termeltek is belőle. A részvénytársaság Kisaranyin kívül rendelkezett szénterületekkel Karancskesziben, Szandán, Terényben is. Bányájukról elmondható mindaz, ami ezeket a kis vállalkozásokat jellemezte. Adataink szűkszavúak, munkáslétszámuk, termelésük, felszerelésük valójában nem ismert. A további fejlesztésre is csak abból gondolhatunk, hogy a szállítást Karancsberény-Lapujtő-Karancsalja érintésével a salgótarjáni Vadaskert-pusztánál kialakítandó MÁV vasúti rakodóhoz kötélpálya segítségével kívánták megoldani. Az előmunkálati engedélyt is megkapták 1923-ban, azonban az építkezések elmaradtak.

16 A Kisaranyi-puszta határában 1921-1923-ban a Krúdyak, 1923-26 között Pantó Béla igazgató irányításával a Karancsberényi Kőszénbánya Rt. bányászkodott a Gusztávtáróban.

17 257