Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A bányatelkek nyilvántartásában Karancsberénynél szerepelt a Gusztáv, majd Ilona védnevű bányatelek. 1923-ban Csaszlava Gusztáv és Bartók Béla szerepeltek tulajdonosként. Csaszlava Gusztáv (1884-1958) bányamérnök, Csaszlava Tamás bányatársulati altiszt (1855-1930) fia, testvére Ignác petrozsényi bányaigazgató volt. Bartók Béla miskolci nyugdíjas MÁV ellenőr már 1920-ban feltűnt a területen. A Csaszlava bánya termelése 1921-22-ben 10 000 q barnaszén volt. 1924. augusztus 28-án Csaszlava Gusztáv és Szentmiklóssy Aladár (valószínűleg társa) megkapta a karancsberényi kőszénjogok törlésének az engedélyét.

18 Az SKB Rt. is felfigyelt a területen folyó munkákra, mely szomszédos volt bányatelkeivel. Ezért 1922-ben felkérték Vitális Istvánt, hogy vizsgálja meg a területet.

19 Vitális Karancsberény határában megtekintette a Csaszlava és Légrády-féle bányákat. A Csaszlava bányáról a következőket írta: Kisaranyi és Nagyaranyi-puszták között emelkedő Nagy-Arany-hegy salgótarjáni típusú, széntartalmú üledékeket rejt. Geológiailag produktívnak tekinthető a Kisaranyi-puszta és Rózsadomb-puszták közötti terület. Az északi völgyben, majd a Csevice-kútnál a szénkibúvásra telepített régi, bedőlt tárókat és a Nagy-Arany-hegy ÉNy-i oldalában lévő, fel nem nyitott szénkibúvásokat tekintette meg. Az első szénbányák is ezen a területen létesültek. A völgy fejénél Eisele Ottó és Róth Flóris bányamérnökök vettek szelvényt s megállapították, hogy 0,74 méter vastag két padból álló, lignitszerű barnaszenet találtak. Véleményük szerint ennek bányászata nem kifizetődő az SKB Rt. részéről. A Nagy-Arany-hegy ÉNy-i peremén, Karancsberény és Romhány-puszta közötti útból kiágazó Csevice-kút felé vezető kocsiút mellett táróval nyitotta fel a széntelepet Csaszlava Gusztáv. A táró csapás mentén 100 méter hosszan haladt néhány keresztvágattal. Telepvastagsága 1,24-1,34-146 méter volt és három padra oszlott. A felső pad 0,5 méter vastag szenes részt tartalmazott, melynek fele-negyede volt szén. A középső pad 0,3 méter vastag, gyengén palás volt, az alsó pad szenes része 0,35 méter vastagságot ért el, palás, kemény szene kovásodásra hajlamos. Csaszlava szenét sem tartották vajasra érdemesnek, a szénjogot nem érdemes megszereznie az SKB Rt.-nek. Karancsberényben volt birtokos a Légrády család, akik Pozsony megyei eredetűek. Nógrád megyében 1773-tól fordultak elő. Légrády Sándor 1880-ban mostohafiaira, Niedermayer-Légrády Lászlóra és Albert Henrikre ruházta nemességét. Albert-Henrik fia volt Légrády Béla (1866-1933) aki 1902-ben vette meg a karancsberényi birtokot és épített itt kúriát. A falu határában nyitotta meg bányáját. Karancsberénytől ÉK-re, a Bodoló-hegy (338 m) szintén produktív területnek számított s itt találunk bányanyitási próbálkozásokat. A hegyvonulattól (Ibolyás) ÉK-felé, a mély, szakadékos árkokban a széntelep kibúvásán régi, bedőlt tárók voltak láthatók még a századforduló után. Ezek közül Légrády az Ibolyás-völgy fejében újból felnyitotta a széntelepet. A két pad közül a felső 0,45 méter vastag, fényes, szögletes törésű, sötétbarna színű volt. Az alsó pad 0,32 méter vastag, melynek felső része 0,12 méterben elpalásodott. A szén vajast érdemlőnek bizonyult 0,7-0,8 méter vastagságban. A nyugati (Kis pokol) és déli vízmosásokban a régi tárók már bedőltek, s nem lehetett meggyőződni a telep minőségéről. A 2 km

2 nagyságú területen 14 millió q szén kitermeléséről gondolkodtak 20%-os veszteség beszámításával. A kitermelt szenet kocsikkal fuvarozták Karancslapujtőre, majd Karancsalján át Salgótarjánba, mely 12,6 km hosszú útvonal volt. A szenet vagononként 6-8000 koronáért értékesítették. A Krúdy család bányái a Szénégető-puszta és a szomszédos Dolinka-puszta (Feri-puszta) határában volt. A Szénégető-puszta haldájától 300 méterre keleti irányban 1920 táján kis kutató tárót hajtottak ki, amit most Krúdyék felnyitottak. Termelésük összesen 100 vagon volt. A feneketlen, sáros úton nem lehetett leszállítani a szenet, amit a bánya előtt halmoztak fel. Szilárdy-birtok szénjogának meghirdetésekor Pora János bányamérnök mérte fel a területet, s megállapította, hogy a birtok szene gyenge minőségű. A szénterületet az országúttól 0,5 km-es dűlőúton lehetett elérni. A Kutaspusztánál lévő (Kutasi rakodó) rakodóig 6 km-es kocsiút vezetett. A széntelep 0,3 méteres átlagvastagságúnak bizonyult, ezért a 150 kh alatt mintegy 3 millió q-ra becsülték. A produktív terület így Karancsberényben két részre oszlott, egy fekü terület választotta el egymástól. A feküterület a Kisaranyi- és Rózsadomb-puszták közötti völgyben volt, a produktív területbe a Szilárdy-birtok ékelődött be a kisbirtokosok és a Légrády-család területe közé.

20 Miután az 258