Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

telepet a lepusztulástól. Itt kell szólni Noszky nyomán a felső miocénbe sorolható és a Cserhát délkeleti szélén Szanda, Bércei, Bér térségében található szénnyomokról. A verőcei lignit előfordulásról, a középső Cserhátban található Alsótold határában meglévő lignitnyomokról és a pliocénkori Mátra, Bükk és Cserhátalján előforduló lignitformációkról. A szorosabb értelemben vett Cserhátban Morgóspusztánál, Dengelegnél tártak fel fúrásokkal lignitet. Negyedkor (Kvarter) Pleisztocén A pannonvégi szárazföldi lepusztulással és feltöltődéssel keletkezett üledékek folyamatosan változnak át a pleisztocén üledékekbe. Ezért a pannonrétegeket a pleisztocén rétegektől nehéz elkülöníteni. Összefüggő pleisztocén rétegsor a medencében nem alakult ki. A folyók, patakok völgye mentén létrejött teraszokon áthalmozott kavicsos, homokos agyag, széncsíkok, homokkő, kőszénrétegek képezik a pleisztocén korú üledéket. Nagybátony melletti bányaváros építkezése tárta fel az 5 méter vastag homokos kavicsból, homokból álló legalsó terasz rétegét, melyben különféle csonttöredékek mellett mammutfogat is találtak. Holocén A folyók és patakok alluviális völgyében a pleisztocén korú rétegekre hordalékként agyag-homoküledékek, andezitfeltárások közelében andezitkavicsok rakódtak le. A Mátra hegység lábánál nagyobb, tőle távolodva egyre kisebb szemű az andezitkavics. A holocénrétegek mélyebb szintjén (Dobroda-völgy, Litke környéki részén) barnakőszén hordalékok rakódtak le. Az agyagösszletben szenesedéit növényi törmelék és csigák fordulnak elő. Fülöp József (1981) a már ismert, feltárt, leművelt területeken kívül a medence reménybeli területeinek egy részét alacsony eredményességi valószínűséggel kutatható területnek ítélte. Ilyen megítélés alá esett a Dobroda-völgy, Cserhát és Mátraszőlős vidéke mintegy 200 km

2-nyi területen, mely a reménybeli szénvagyon kétharmadát foglalja magába. A kutatás révén fellelhető, bányanyitásra is alkalmas széntelepes csoport meglétét az ősföldrajzi kép nem zárja ki, de a jelenlegi gazdasági helyzet a terv megvalósítását nem teszi lehetővé, hiszen 1992. december 31-én a nógrádi állami szénbányavállalat felszámolódott. Tektonika 1. A medves-szilváskői sasbérc, mely a Gusztáv-tárói és salgói műveléseket foglalja magában. A bányászattal 5 kisebb vetőt tártak fel, melyek közül a legnagyobb alig 15 m, ez tehát medencénk legnyugodtabb települési része. A széntelepek csaknem szintesen feküsznek, a vágatok zsinóregyenesen futnak. A bérc 5,5 km hosszú és 2,5 km széles. Egy É-D-i irányú őspatak, ill. ősvölgy 2 részre osztja, mely Gusztáv-tárón a főtelep padját is kimosta és elhordta s az így keletkezett völgy később a bazaltkitörésekkel vastagabban töltődött fel. 2. Az inászói tektonikai árok, melyhez az inászói és székvölgyi, valamint a csibaji és János-aknai bányászat egy része tartozik. Keleti határvetője 200-250 m, a nyugati 160 m-es szintkülönbséget hozott létre. E két fővetőn belül több kisebb párhuzamos vető van, melyek az árkot négy hosszúkás részre osztják. Inászót és Székvölgyet (Lajos-tárót) egy nagy, 80-100 m-es mellékvető választja el egymástól, mely egyúttal a kazári Béla-táróknak és a vizslási lejtősaknáknak képezte a nyugati határvetőjét és mely a Márkházi-lejtősaknáig követhető. 3. A somlyói sasbérc. Inászó és Somlyó között a már említett 160 m-es határvető van, míg a nyugati oldalon, Forgách-akna felé egy 100 m-es fővető mutatható ki. Ebben a bércben a Teréz26