Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

megnyirbálásával teremtették elő a hiányzó szénmennyiséget. Kapkodó és bányászatilag helytelen munkamenet mellett nem lehetett csodálkozni a rossz teljesítményeken, a robbantóanyag fogyasztáson, magas termelési költségen. Eredmények 1934. március 1937. június - föld alatti teljesítmény 10,7 q 6,8 q - bányakoefficiens 8,0 4,5 - robbantóanyag fogyasztás 1,9 kg/100 q 1,4 kg/100 q - üzemköltség 0,7 pengő 1,2 pengő A kiemelendő víz 150-180 l/perc a lefejtett terület fedüjéből származott. A vízemelést benzinmotorral hajtott centrifugáiszivattyú végezte. Bányabeli teljesítmény és kereset alakulása: a nyári hónapokban a fejtésben 16-17 q., az elővájásban 10-12 q., átlagosan 6-7 q volt. A bányakoefficiens 4-5 q. A bányafenntartást uraságiban végezték, a keresetek alacsonyak voltak: vájárok szakmán ybére 3-3,5 pengő, urasági vájárok, gépkezelők 2,5 pengő, csillések 1,7-2 pengő. A külszíni napszámbér 1,5-1,8 pengő. Egy műszakra eső munkás kereset 2,31-2,48 pengő, a munkaidő föld alatt 8 óra, a felszínen 10 óra volt. A 75 fős munkáslétszám megoszlása: A külszínen 27 főből: • bányamérnök 1 • főaknász 1 • aknász 1 • vájár 35 • csillés 20 • urasági 17 • irodai alkalmazott 1 • ventillátor kezelő 2 • osztályozó és műhely 9 • vontatás 3 • pályamunkás 4 • rakodó Mohorán 3 • egyéb munkás 5 A munkáslétszám feltűnően magasnak tűnik. 1934-ben 69+4 ember termelte a 4-6 vagonnyi szenet. 1937-ben az előirányzat napi 8 vagon volt, amit 85+4 fővel értek el. Magas volt a külszíni munkások száma is, az összmunkás létszám 30%-a. Ez a szám 1934-ben még 24% volt. A vasúti pályán egy mozdonyvezető, egy fűtő és egy vonatkísérő teljesített szolgálatot. (2 gőzmozdony, 20 db 5 t-ás, 10 db 2,5 tonnás vagon). Mohorán 3 napszámos teljesített szolgálatot az átrakásnál, valamint egy éjjeliőr is dolgozott. A széntermelés 1936-ban a következőképpen alakult: A munkanapok száma 215, a széntermelés 76 457 q volt. A napi termelés 3,6 vagon, az összes csillemennyiség 17 020, a csillék hasznos súlya 4,48 q, a meddő csillék száma 2034 db. Ezek alapján egy csillére esik 0,12 q. A bányánál a tonnakilométer 6-7 fillért tett ki. Miután a bánya 1936. január 1-től az SKB Rt. kezelésében üzemelt, eddig az időpontig nincs pontos adatunk a bánya termeléséről. Becsült mennyisége 1,8-2 millió q lehetett. 1936-ban rosszul foglalkoztatott üzemnek írták le. 1937-ben már javulás mutatkozott, a kiszállított csillék 11-12%-a volt meddő. Az értékesítés adatai szerint 1936-ban helyi eladásra került 16 980 q (22,3%), helyi hitelre 6205 q (8,1%), vasúton feladva 34 853 q (45,7%), s ezzel összesen 58 038 q (76,1%). A terrágium 1347 q (1,7%), párbér szén 200 q (0,2%), saját felhasználás 2840 q (3,7%), députait szén 1732 q (2,2%), kilapátolt porszén 12 300 q (16,1%). Összesen 76 457 q, 100%. Mint látható 1936-ban a termelés 76%-a eladásra került, ebből a következő felhasználók részesültek: • malomipar 49,2% • szeszipar 2,0 • egyéb ipar 5,8 • mezőgazdaság 19,0 • háztartás 24,0 A tervek szerint a széntermelést napi 8 vagonra emelve az éves termelés mennyisége elérheti a 220 000 q-t. A keletkező porszén ebből 40 000 q, amit mindenképpen csökkenteni kellett. A mélyen fekvő György-bányamező helyett a magasan fekvő, siklóval és táróval feltárható Parlag pusztaKadarkút pillért kellett volna megfogni. A feltételezett szén mennyisége közel 500 000 q, a liszkói 241