Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Középső-miocén Két emeletre, a kárpátira és a bádenire osztható (17-15 millió év). A kárpáti tengeri üledékből és vulkáni képződményekből épül fel. Általában három rétegcsoportból áll: - chlamysos homok, homokkő - homok, agyagos márga (slír) - középső riolittufa. A chlamysos (pectenes) homokkő és az agyagos márga sekély tengerpartközeli illetve nyílttengeri képződmények. A chlamysos homokkő (Egyházasgergei Homokkő Formáció) átmenete a csökkent sósvízi és nyílttengeri slírnek, a slír tengerparti kifejlődése. Jellegzetessége a szemnagyság gyors változása s a vastagság nagy határok közti ingadozása. A medence északi részén 100-110 méter, Ksterenyén 10-15 méter, Nagybátonyban 0,2-1,2 méter. Az agyagos márgás slír (Garábi Slír Formáció) a medencében általánosan elterjedt a miocén tenger előrenyomulásának bizonyítékaként. Vastagsága 400-500 métert is eléri. A chlamysos homokkővel összefogazódik, ezért attól nehezen különíthető el. A középső riolittufa (Tari Dacit Formáció) a slír felső szintjében jelentkezik, mint heves riolit-dácit vulkáni működés következménye, mely a nógrádi barnakőszén medencében mindenütt megtalálható a kárpáti és bádeni emelet határán települt homokos üledék feküjében. A bádeni emelet kezdetében a vulkánokkal telitűzdelt szigettenger partján a hullámok koptató hatására konglomerátum, kissé távolabb a parttól tufás homokkő, tufás agyagos üledékek maradtak vissza (Sámsonházi Formáció). A bádeni emelet alsó szintjén bekövetkezett vulkánosság eredményeképpen keletkezett a Mátra, a Cserhát s a Karancs amfibol andezitje (Mátrai Vulkáni Formáció) nagy kiterjedésében és vastagságában. Az andezittellérek sűrűn átszőtték a medence északi területén, valamint Nagybátony területén a széntelepeket és azokat 0,1-0,2 méter vastagságban megpörkölték. A bádeni emelet felső szintjét az üledékek CAC0

3 tartalmának növekedése meszes homok, különböző típusú mészkövek megjelenése jellemzi (Fertőrákosi Lajtamészkő Formáció). A mészkő településében részt vettek a bádeni sekély tengerben tömegesen élő foraminiferák, mészalgák, korallok. Felső-miocén A szarmata emelet alsó szintjén a bádeni rétegekre helyenként tufaszórásból eredő riolittufaréteg települt. A szarmata emelet a medence nagy részében kis vastagságban fejlődött ki, vagy teljesen kimaradt. A medence déli részén, a Mátra és a Cserhát közötti zagyvái süllyedésben jelenik meg a szarmata rétegsor. A 200-500 méteres vastagságú üledék alsó, ún. tengeri és felső, azaz szárazföldi mocsári kőzetcsoportra tagozódik. A tengeri üledéksor tufából, mészkőből, meszes homokból, kőszénnyomos tufás, márgás agyagból tevődik össze. A szárazföldi üledékösszletet homokköves konglomerátum, mocsári agyag, andezit agglomerátum építi fel. Pliocén A pliocén időtartama 3-4 millió év. Kőzetrétegeinek vastagsága 0-70 méterre tehető a nógrádi barnakőszén medencében. Két emeletre tagolódik: az alsó pliocén vagy pannon és felső pliocén vagy pontusi emeletre. A pannon üledékeknek a medence felépítésében nincs szerepe, mert ettől az időtől kezdve a terület szárazulat volt, a tenger dél felé visszahúzódott. Pásztó környékén található pannonkorú tufás agyag a szarmatarétegek felett, melyek már az Alföld süllyedékéhez tartozik. A pliocénkori fiatal hegységszerkezeti mozgások eredményezték az észak-nógrádi bazaltkitöréseket (Bazalt Vulkánit Formáció). A medvesi és szilváskői magaslatokon a bazalt lávatakaró őrizte meg a III. számú szén25