Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

resztvágattal és alapközlével volt feltárva. Az alapközlével paralel légközle és ezeket összekötő feltárások voltak nyitva. Elővájásból és lefejtett mező határán feltárt pillérek romjainak lefejtéséből állt a termelés, amely nem volt rendszeres. A kétszer 8 órás műszak alatt 4-6 vagon szenet fejtettek. Egy vájárteljesítmény csak 15 q volt, a földalatti munka 10,7 q, az összes teljesítmény műszakonként 8 q. A munkások száma földalatti 45 fő, külszíni 24 fő. A 69 fős munkásállomány kis része lakott a kolónián, ezek törzsmunkásoknak számítottak. A munkások nagyobb része Szandáról, Terényről, Szandaváraljáról járt át dolgozni. A kis bánya 100 q-ként 1,9-2,1 kg robbantóanyagot használt fel, ami szerint nem réseltek, hanem csak robbantottak. A bányafa felhasználása 1000 q-ként 3 m

3 volt. A keresetek a következő képet mutatják: - a vájár 8 órás műszakban 2,8-4,3 pengőt - a bányabeli urasági munkás 8 órás műszakban 1,6 pengőt - a külszíni urasági munkás 12 órás műszakban 1,5 pengőt - a külszíni napszámos 12 órás műszakban 1,2 pengőt keresett. A termelés költsége 60-65 fillér volt mázsánként. Az összes költség pedig 70 fillér/q. A szállítás a bányában kézi erővel történt, az alapközle vizes, sáros, fenntartása csak szükség szerint volt. Talpduzzadás a rossz vízelvezetés következménye. Bányaszállításra 19 db 5 q-s vascsille illetve 38 db javításra szoruló vascsille állt rendelkezésre. A bányatelep létesítményei: Osztályozó: a bányából kiszállított szén a primitív osztályozóra került, ahol közönséges cserény rostákon 0-20, 20-40, 40-80 mm feletti szemnagyságot különítettek el. Majd megvették a kosdi bánya osztályozóját, mely működését gőzenergiával biztosították. Napi feldolgozás 12 órás műszakban 6 vagon volt. Iparvasút: Az osztályozótól Mohoráig 14,5 km hosszú, alépítménye homokos, nem kavicsolták, talpfáit javítani kellett. Rakodás az osztályozónál történt, 5 tonnás kocsikba, amiket gőzmozdonnyal továbbítottak. Az egy működő mozdony mellett volt még egy nagyjavítás előtt álló gőzmozdony és egy használaton kívüli gőzmozdonyuk. A leltárban szerepelt még egy 12 LE-s benzinmotoros mozdony. A szénszállítást 20 db 5 tonnás és 12 db 2,5 tonnás vagonokkal végezték. A 15 vagonból álló szerelvényt 3 óra alatt továbbították az állomásra. Az épületek megoszlása: 1 db iroda-raktár épület, 3 szobával 1 db villamos telep, kovácsműhely, raktár 1 db üzemvezetői lakóépület, 5 szobával 1 db altiszti lakóépület, 2-2 szobával 1 épület, 8 szoba-konyhás és 4 legényszobás 10 munkáslakás, egyenként 2 szoba-konyhával Az épületeket 1914-15-ben építették, felújításra szorult.

24 1937. októberében az SKB Rt. alaposan áttanulmányozta a területet. A volt Pappenheim birtok várható szénvagyona 20 millió q, ennek 1/3-a aránylag kis mélységben fordult elő. ParlagpusztaKadarkút területe tárnával is leművelhető. Feltárt szénvagyon 140 000 q. A védő szénpillér levonása után 40000 q maradt. A fejtésre előkészített szénvagyonból napi 5 vagonnal termelő bányának sem volt elegendő. A bányabeli viszonyokat jónak ítélték meg. Sándor-táró magas fedőben kihajtott szakasza jól állt, nem igényelt fenntartást, kedvezőtlen azonban a pectenes fedü vizes homokja. Fekü duzzadásra hajlamos, gyakran kellett utánvenni. A vetők négy táblára tagolták a széntelepet. Legnagyobb volt a Parlagpusztai-Kadarkúti terület. A Sándor bányamező felső részét már lefejtették, a széntelep keleti részén, a György mező magasabb részét szintén leművelték. A kutatáskor a +265 méteres szinti alapközle alatti rész állt lejtősaknával feltárás alatt. Sándor és György bányamező határvetők közötti árokban feküdt, a széntáblát 1 millió q-ra becsülték. A feltárt szénvagyon csekély, rendes fejtési rendszer sem alakult ki. Napi termelés 4-5 vagon, amit hárompados telepítés mellett főleg közlék és feltörések hajtásából nyerték. Az osztóközléket túl sűrűn telepítették, (dőlésmentén 15-20 m) ezért a termelt szénmennyiség nem elegendő. Szabálytalanul a lejtősakna védőpilléreinek 240