Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
nyájánál kapott állást. Egyetlen mérnök volt, ezért üzemvezető lett. Aknaszlatinai György Albert ellenőrző felügyeletet gyakorolt, pesti lakosként két havonta látogatta meg a bányát s egy-két napot eltöltve számoltatta be Frankot az elvégzett munkákról. A bánya kis üzemnek számított, átlagban 1-2 vagon szenet termelt naponta, amit nehéz volt értékesíteni. Frank Lajos feladata volt a bánya műszaki irányítása mellett Hatvanig terjedően a környék malmai, üzemei számára a szénkereskedelmet is megszervezni. A szenet 14,5 km-es 600 mm nyomtávú gőzüzemű iparvasút szállította a mohorai állomáson lévő rakodóra. Itt egy „osztályozónak" nevezett átrakó-döntő berendezés működött egy munkással. A csillékben érkezett szenet rostán át buktatták a vagonokba. A vasúti pálya fenntartása és a szállítás a termelési költség felét tette ki. A vasúti szállítókocsik (vagonettek) 5 tonnásak voltak, a kis gőzmozdony 2-6 kocsit vitt egy szerelvényben. Gyakori volt a kisiklás, mert a pálya komolyabb kiépítésére nem fordítottak figyelmet, Frank Lajos volt kénytelen kavicsoztatni. 22 A bánya valójában egyetlen táróból állt, a szenet egy 10-20 méter széles fejtésből és egy elővájásból termelték ki. Ereszkével is próbálkoztak, de a talpduzzadás ezt meggátolta. A munkáslétszám ekkor már 100 főt tett ki a telepen. A korábbi bányabérlet megszűnése után ismét Pappenheim család kezelésébe került vissza 1933. szeptember 12-én a bányaüzem. Az SKB Rt. átvételi jogot szeretett volna kötni a területre. Szándékát megkönnyítette az a tény, hogy az uradalom gondokkal küszködött, s egyetlen reménye a bánya volt az adóság felszámolásához. 1934-ben azonban még abban bíztak, hogy ereszkével és lejtős aknával a termelést fokozni tudják. Vagonjaik száma 15 db volt jó állapotban, a mozdonyt javították sőt újat szerettek volna vásárolni. Az adományozott területük három kettős bányamértékből állt, volt egy feldobott teleprészük a táró szintje felett mintegy 30 méterrel. A lefejtésére már nem került sor a Pappenheim kézben, mert a bányát bérbe vette 1935. szeptember 7-én az SKB Rt. A vállalat kiterjedt kutatási programot hajtott végre Balassagyarmattól déli irányban, egészen Püspökhatvanig. A kutatások azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. A kiskéri szerződésben gr. Pappenheim Siegfriedné és gr. Pappenheim György adta el a budapesti m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetemnek a kiskéri kőszénbányát. Az eladást br. Hahn András főintéző, az eladók megbízottja és dr. Stolpa József királyi közalapítványi főigazgató szervezte meg. A jegyzőkönyvet Kiskéren vették fel 1936. február 10-én. A vevők azt kérték, hogy a mohorai MÁV állomáson lévő rakodóra és iparvágányra vonatkozó szerződést közvetlenül az SKB Rt-re ruházzák át. 1935. december 24-én keltezett szerződés értelmében (1936. január 27. jóváhagyással) a Pázmány Péter Egyetem haszonbérbe adta a kiskéri bányát az SKB Rt-nek. A bányaüzem átvétele 1936. február 10-én megtörtént. A kutatások nyomán azonban az SKB Rt-nek rá kellett jönnie, hogy a salgótarjánihoz hasonló bányászatot nem indíthat a területen, a bérletet így felmondták. Frank Lajossal együtt a személyzetet 1939 tavaszán átvette a vállalat. 23 Az SKB RT. bányászkodása idején a kiskéri szénmező kiterjedése a következő volt: 1. Kadarkúti terület 2. Sándor bányamező. (Nagyobb részét lefejtették a Sybill-aknával és Sándor-táróval.) 3. György bányamező. (Itt a magasabban fekvő széntelepben az I. és II. György-táróval dolgoztak, a Sándor-táróból kiágazó déli keresztvágattal s alapközlével leművelték.) 4. György bányamezőtől keletre lévő új bányamező széntelepe 5. Keleti irányban fekvő slirben való kutatás 6. Kiskéri területtől ÉK-re, Liszkó pszt. felé fúrással (32 m) kutattak, 1,2 méteres széntelepet harántoltak még az I. világháború végén. A szénvagyon nagysága: 1. Sándor bányamező feltárt 450 000 q 2. György bányamező (fejtés) 70 000 q 3. György bányamező alapközle védőpillére 70 000 q 4. György bányamező alapközle alatt 2 500 000 q 5. Fúrással 3 000 000 a Összesen 6 090 000 q. A szénvagyon ezzel szemben 24-27 millió q. A széntelep a Sándor-táróval és ebből induló ke239
