Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

álló fatörzs a széntelep autochton keletkezését igazolja. A III. telep elterjedése, vastagsága, minősége folytán a főtelep volt a szénmedencében. Ebben kezdődölt a szénmedence bányászata. A medence északi részén - Salgóbánya, Róna, Inászó, Salgótarján - kétpados kifejlődésű a telep, s azt 0,1-0,3 m vastag széneres agyag választja ketté. A felső pad 2-2,5 m vastagságú, fűtőértéke 4200-4700 kcal/kg (17600-19700 KJ/kg). Az alsó pad vastagsága 1-1,8 m, fűtőértéke 2400-3200 kcal/kg ( 10000-13400 KJ/kg). A második világháború előtt és az államosítás után a gyengébb minőségű alsó padot is művelték. A széntelep vastagsága Újlak-Kisterenye-Kazár felé csökkent 0,6-1,2 m vastagságúra, ezzel együtt a minősége is romlott. Fűtőértéke 3200-3600 kcal/kg (13 400-15 000 KJ/kg). Etes-Ságújfalu térségében 0,4-1 m vastagságú a kiváló minőségű III. sz. telep, melynek fűtőértéke 4500-5000 kcal/kg (18 800-21 000 KJ/kg). A mizserfai-mátranováki 2,5-5 m vastagságú III. sz. telepösszlet alsó része széneres agyag, felső része égőpala. Fűtőértéke 2000-2600 kcal/kg (8400-11 000 KJ/kg). E gyenge minőségű széntelepet az államosítás után erőművi felhasználásra termelték. Salgótarjántól északnyugatra, Etes községtől északra egy kelet-nyugati irányú homokvonal húzódik a telepben, melytől kezdve egyre vastagodó homokkő betelepülést lehetett tapasztalni. A betelepülés eleinte két padra, majd fokozatosan 20 méterre kivastagodva két teleppé osztotta az eredeti egységes telepet. A

III. számú telepet fedőjében finoman rétegzett tavi-mocsári eredetű agyaglerakódást - kanavászt - 30-40 méter partközeli agyagos homok rétegösszlet fedi. Az I. számú és a II. számú telep csökkent sósvízi tengerparti (paralikus) eredetű. A két telep kifejlődése közötti átmenet igen lassú, a tenger előrenyomulását s homoktartalom növekedése jellemzi. A terület süllyedésének lelassulásával, a tengerpartközeli csökkent sósvízi brakkvízi övében a kisterenyei, mátranováki és nagybátonyi területen új lápképződés vette kezdetét, melynek következményeként képződött a II. számú telep. Salgótarján környékén csak a homokba települt kőszénzsinóros réteg jelzi a II. sz. telep helyét. A II. sz. telep vagy középső telep elterjedése a kisterenyei, mátranováki, nagybátonyi területen egybeesik a III. sz. teleppel. A telep vastagsága Kisterenye környékén 0,7 méter, Mizserfa-Mátranovák térségében 0,8-1,4 méter. A II. számú telepet Kisterenyén nem művelték. Fűtőértéke Mizserfán 2800-3200 kcal/kg (11 700-13 400 KJ/kg). Mátranovákon 2000-2800 kcal/kg (8400-11700 KJ/kg). Rendellenes a II. sz. telep kifejlődése Mátranováktól keletre, ahol a II-III. sz. telep egybeolvadt, majd északnyugatra fokozatosan ismét szétválik 25-30 méter vastag homokbetelepüléssel. Nagybátonyban a II. sz. telep vastagsága 1-1,8 méter, fűtőértéke 2600-3300 kcal/kg (11 000-14 000 KJ/kg). A II. számú telep közvetlen fedője palás, barna agyag, melyet a benne tömegesen előforduló Congéria kagyló miatt „Congériás telepnek" is neveznek. A harmadik szénképződési periódus az I. sz. telepet hozta létre a tengerparti félsósvízi láperdőből. Az I. sz. telep kiterjedése nagyjából követi a II. sz. telepet. Északon nem fejlődött ki, csak növényi törmelékes homok, vagy agyag jelzi az I. sz. telep szintjét. Kisterenye, Mizserfa, Mátranovák, Ilona-bánya környékén már leművelték az I. számú telepet, melynek vastagsága ezeken a helyeken 0,4-1,5 méter, fűtőértéke 3000-4000 kcal/kg (12 600-16 000 KJ/kg). A lápon keletkezett szigetek, zátonyok miatt gyakoriak az I. számú telepben az elmeddült területek. A szénmedencék déli területén lévő I. sz. telepet a közvetlen fedőjében gyakran előforduló teredók - fúrókagylók - miatt „teredós telepnek" nevezik szakmai körökben. A III. számú telep nem alakult ki Nagybátony környékén, mert keletkezése idején még a terület kiemelkedő szárazulat volt. A

II. számú és III. számú telep közét pala, homokkő, az I. számú és II. számú telepét palás agyag, homokkő tölti ki. A

III. számú telepben az északi területen észlelt kettéválás a délnógrádi I. sz. és II. sz. telepekben is észlelhető. A kettéválás végeredményben elmeddüléshez vezet. Utoljára ( 1992-ig) a bányaművelés a dél-nógrádi barnakőszéntelepekben és több külfejtésben folyt. Az I. számú barnakőszéntelepre parti kifejlődésű cardiumos oncophorás agyag, homokkő, congerias mészkő települ agyagpalás átmenettel. Vastagsága az északi partszegélyen 25-30 méter, Nagybátony térségében 1,5-2 méter, helyenként ki is maradt, mint pl. Kányásnál. 24