Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
tozó kiterjedésű medencék is kialakultak szűk, rövid áttöréses völgyekkel. A területtől délebbre a Galga-völgy, az Ecskendi-dombság pleisztocén-holocén üledékekkel kitöltött, enyhe lejtőkkel határolt alacsony dombhátai húzódtak. Keletebbre a Cserhátalja alacsony, enyhén lejtő neogén-negyedidőszaki üledékekből felépülő hegylábfelszíne található. Az Északi-Cserhát uralkodóan dombsági jellegű, tagolt, felaprózódott tájegység. Két kistája: a Terényi-dombság és a Szécsényi-dombság. A Karancsság domborzatának változatosságát két kistája adja: a Karancs kistáj oligocén és miocén homokkövekből, slírből álló viszonylag magas, eróziós völgyekkel tagolt dombvidékéből viszonylag meredeken kiemelkedő andezit lakkolit. (Kutatások radiális irányú hasadék vulkánnak is tartják.) A hármas osztatú Karancs főcsúcsa 729 m. A terület másik kistája, a Litke-etesi-dombság változatos felszínét a Dobroda és Ménes patak két részre osztja. A táj morfológiai képét színezi az Osztrovszkihegység andezit takarójának egy kis roncsa, melyet az Ipoly áttöréses völgye szakított le. A kistájhoz tartozik annak keleti részén a Baglyaskő érdekes bazaltképződménye. A Mátravidéki miocén andezitekből felépülő középtájnak csak egy kis része jut a megye területére. A megyehatár a Mátra gerincén és a Kövecses-patak völgyvállain húzódik, a Magas-Mátrából területünkre csak a meredek északi peremlejtők esnek. A Nyugati-Mátra a Zagyva árka fölé magasodik, legmagasabb pontja a Muzsla, 805 m. A Mátraalja kistáj csoportból megyénkre csak a Mátralába egy része esik. A hegység északi előterét alkotó dombsági-középhegység jellegű kistájat réteglépcsők, lakkolitok jellemzik. A riolittufa rétegekre települt barnakőszéntelepek a Mátra vulkáni tömege alá buknak. A megye területének közel egyharmada az Észak-Magyarországi-medencék középtájhoz tartozik. Kistájai közül a Középső-Ipoly-völgy enyhe lejtésű, egymásba kapcsolódó medencék sorozatából áll. A völgymedencét nagyrészt az Ipoly teraszai övezik. A Nógrádi-medence a Fekete-, a Derékés a Lókos-patakok által átszelt oligocén-miocén korú üledékekből épül fel. A Felső-Zagyva-Tarna közti dombság kistájai közül a Zagyva-völgye a Tarján-patak völgyével helyenként medencévé szélesedő hordalékkúpokkal övezett terület. A Tarján- s Bárna-patakok által közrefogott terület a Medvesvidék morfológiai képét az oligocén-miocén üledékekből felépülő, összetöredezett, meredeken kiemelkedő dombsági hátak határozzák meg. A bazaltvulkánosság takarója illetve kúpjai színezik a területet. A Medves-fennsík bazaltja és a nála sokkal értékesebb, bár kisebb tömegű bányakincse a barnakőszén, mely a bazalttakaró alatt települ. Megyénk kisebb részében a Felső-Tarnai és a Pétervásári-dombság részei is benyúlnak. ' Éghajlata Megyénk éghajlatának fő arculatát a Cserhát alacsonyhegységi jellege határozza meg. A földrajzi fekvés mellett a tengerszint feletti magasságkülönbségek játszanak további meghatározó szerepet. A Börzsöny éghajlata környezeténél hűvösebb és nedvesebb hegyvidéki jellegű. A Cserhát kiegyenlítettebb éghajlattal rendelkezik, évi csapadékmennyisége 550-600 mm. A Karancs-Medves vidékének évi csapadéka 550-600 mm, a magasabb területeken 650-700 mm. A Mátra éghajlata hűvös és nedves középhegységi éghajlat. A Börzsönyben az évi középhőmérséklet 8-9 °C, keleti irányban emelkedik 9 °C-ra, majd a Mátrában lecsökken 6-8 °C-ra. A csapadék évi átlaga itt 700-900 mm. Megyénk éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az évi középhőmérséklet 8,5-9,5 °C. Az uralkodó szélirány a megyében észak-északnyugati és nyugati. A keleti részeken északkeleti illetve északi és déli. Vízrajza Nógrád megye vízfolyásokban gazdag, állóvizekben szegény terület. A megye vizei négy nagyobb folyó: az Ipoly, a Zagyva, a Galga és a Tárna vízgyűjtő területéhez tartoznak. A legnagyobb vízgyűjtő területtel az Ipoly (5145 km 2 ) rendelkezik. Maga a folyó megyénket Ipolytarnócnál éri el, 115 km18
