Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

kitette a szép egyenruhás baglyasi lövészek, cserkészek, leventék egy-egy csapata. Istentisztelet után a menet zenekarral, lobogó alatt vonult vissza a bányakolóniára, ahol a kaszinó kertjében és helyiségeiben Roth Flóris bányaügyi főtanácsos igaz vendégszeretettel látta el a meghívott notabilitásokat. Meleg ovációval fogadták a házigazda és vendégei Bátki József festőművészt és szobrászt abból az alkalomból, hogy az általa készített barokk stílű, művészi kivitelű főoltárt a rom. kath. templomban e napon adták át rendeltetésének".^ Az 1925. július 9-én keltezett hivatalos levél szerint a „szokásban volt prokopi ünnepségek a változó viszonyokra való tekintettel" már nem kerültek megtartásra. A megtakarított költségeket 150 000 000 koronát - a társaság elnök-igazgatójával történt egyeztetés alapján a társláda számlájára utalták át. A hosszú, bányászünnep nélküli időszak elteltével 1947. június 29-én Somlyóbányatelepen az MKP szervezete tartott bányásznapot - prokopi emlékekből táplálkozva azonban nem tettek említést a védőszentre. „Délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi műsort Pálfl elvtárs, tanító népgyűlési megnyitója vezette be, hangsúlyozva, hogy a mai bányásznap nem olyan, mint a régi volt, mert ma a nemzet megbecsülését akarja kifejezni a bányásznapok rendezésével a fekete gyémántok termelőinek" Oczel János nemzetgyűlési képviselő volt az ünnepi szónok, megjelent Zgyerka János a Bányász Szakszervezet főtitkára is. A műsor további részében kultúrműsor szerepelt, este pedig a fiatalság „tánccal fejezte be a bányásznapot". Ugyanezen a napon Karancskesziben a bányamunkások az MNDSZ támogatásával „bányászvacsorát" rendeztek a bányásznap alkalmából. Ugyan nem mondták ki, de ez a bányásznap a régi Prokop-nap mintájára szerveződött meg, folytatása azonban elmaradt.

12 Szent Borbála emlékezete a nógrádi bányamunkások körében hasonló módon nyomon követhető. Élete szintén nem mutat fel kapcsolatot a bányamunkával mint Szent Prokopnál láthattuk. Szent Borbála esetében több foglalkozás is védőszentjeként tisztelte, zivatarok, tüzesetek idején is hozzáfordultak imáikkal. A 306-ban vértanúhalált halt nikodémiai (Izmir) királylány tisztelete a 9. századra egész Európában elterjedt, a 14. században már minden bányász védőszentje volt. Az örökös veszedelemben élő bányász előszeretettel tisztelte és fordult hozzá, hívta segítségül végszükség esetén. Borbála tisztelete Hollandiából kiindulva Csehországon keresztül jutott el Selmecbányára. Itt találkozunk vele először a magyar ércbányászoknál. A 15. században a Borbála-kultusz behálózta a Felvidéket. Eperjessy Ernő tanulmányából tudhatjuk, hogy „Barbara-Varvara-Borbála még a közös ókeresztény egyház szentje". A későbbiekben kettévált egyházak azonban megőrizték emlékét. Dedek С Lajos a Szentek élete с munkáját idézve széles skáláját sorolja fel azoknak, kik védőszentjükként tisztelték: „építészek, építőmesterek, kőművesek, cserepesek, ácsok, tűzoltók, tüzérek, fegyver csinálok, tűzművesek, salétromfőzők, öntők, bányászok, kígyószelídítők, puskaművesek, tengerészek, lapdacsinálók, harangozok, sírásók, bőrkészítők, kefekötők, szitakötők, szűcsök, kalaposok, fiatal lányok, mosónők, takácsok, római ötvösök, posztógyárosok, mészárosok és szakácsok". Közbenjárását kérik a villám, a viharok által okozott károk, tűzvészek és a hirtelen halál ellen. Különösen a kőszénbányászokat fenyegető veszedelmek elhárítása érdekében imádkoztak Szent Borbálához a hazai bányavállalatok munkásaihoz hasonlóan a nógrádi bányamunkások. Névnapja, december 4-e, munkaszüneti nap volt, kötelező istentisztelettel és mulatozással.

13 Mint írtuk, az ünnepnapok és az azt követő másnapok termelési és szállítási gondokat okoztak a társulatoknak. Az SKB Rt. bányaigazgatója Zemlinszky Rezső 1878. december 6-án így írt erről a kérdésről: „Jóllehet, a Borbála napot hivatalosan nem ünnepeljük meg, az mégis erős visszaesést okoz a széntermelésben, amit csak vasárnapig tudunk behozni".^ Az ok, amiért a mentegetőző jelentést kellett írnia az volt ugyanis, hogy a német és cseh nyelvterületről toborzott bányamunkások a társulat vezetésének akarata ellenére megünnepelték a Borbála napot is. Az igazgatóság pedig tehetetlen volt az ősi bányászszokások követőivel szemben. Ezt az is alátámasztja, hogy ettől az időponttól kezdve a Borbála nap megünneplésével kapcsolatban nem fordult elő több jelentés. Ezt az ünnepet is sikerült közös megegyezéssel vasárnapra áttenni. (Ez történt a Prokop-nappal is 1873-ban, majd az ezt követő években hagyományként elfogadtatni.) A bányaigazgatóság kénytelen volt kezdetben azt is tudomásul venni, hogy a munkások többsége nemcsak vasárnap, hanem hétfőn is az úgynevezett „Blaumontágokon", azaz a kapatos-macskaja169