Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

III. A kutatások 1869-től az államosításig terjedő időszakában a részletes vizsgálatokat a tudománytörténet kiemelkedő alakjainak munkássága jellemzi (Szabó József, Stacke Guido, Böckh János, Raczkievicz Mihály, Hantken Miksa, Schaffarzik Ferenc, Noszky Jenő, Schréter Zoltán, Gaál István, Vitális István, Vitális Sándor stb.). IV. Az államosítás után a fokozott ütemű nyersanyagkutatás újabb barnakőszén területek feltárását és termelésbe állítását jelentette, gyakran a korábban leműveltnek tekintett területeken. A nógrádi szénterületen folyó bányászat történetét az elmúlt évtizedek folyamán már több alkalommal is megkísérelték feldolgozni, több átfogónak szánt mű született meg. Ennek ellenére minden részletre kiterjedő, a szénmedencének maradéktalan bemutatására nem vállalkoztak. Feltáratlan maradt a bányászati nyersanyagkutatás átfogó története, a kis- és középbányák keletkezésének időpontjai, kialakulása, a magánvállalkozások felszámolása és átnövése az egységesen irányított, központosított tőkés bányavállalatok tevékenységébe. Oka ennek elsősorban abban keresendő, hogy a levéltári anyagok feltáratlanok voltak, másrészt közrejátszott a levéltári forrásanyagnak az átlagosnál nehezebb megközelítésében még két további körülmény: a megyei levéltár csak 1968-ban került Salgótarjánba, illetve a volt besztercebányai bányakapitányság iratanyaga Selmecbányán (Banská Stiavnica) maradt. A szénmedence bányászatának történetében maradt fehér foltok megszüntetését az 1977-ben megindult múzeumi kutatások tűzték ki célul, elsődlegesen tisztázó szándékkal: megállapítani a barnakőszén bányászat megindulásának pontos időpontját, térbeli elhelyezkedését, fejlődésének részletkérdéseit. A vizsgálat szakszerűsége érdekében munkámban az elfogadott kistáj beosztást használtam. Az egyes bányavidékek kialakulása a geológiai adottságokon kívül mindenekelőtt az illető terület gazdasági - társadalmi fejlődésétől és ebből következően a barnakőszén iránt megmutatkozó kereslet összefüggéseitől függött. A szerencsés geológiai és geográfiai adottságok döntő szerepet játszottak a tőkeerős vállalkozók megléte mellett a megyei barnakőszén bányászat fejlődésében, melyet a felvevő piac és a közlekedési lehetőségek motiváltak. Az országrész növekvő jelentőségének megítélésében a barnakőszén bányászat korabeli helyzetét a nagyobb területek vizsgálata, a már ismert és leművelt területeken kívül Fülöp József (1981) a szénmedence reménybeli területeinek egy részét - 200 km

2 - alacsony eredményességi valószínűséggel kutatható területnek ítélte. A bekövetkezett gazdasági változások nyomán 1992-ben megszűnt az állami szénbányászat Nógrád megyében. A Nógrádi Szénbányák gazdaságtalanul üzemelő aknái a vállalat szanálása, majd felszámolási eljárása során bezárásra kerültek. A kutatásokhoz az elmúlt húsz évben munkahelyemen, a Nógrádi Történeti Múzeum mindenkori vezetőitől (Molnár Pál, Praznovszky Mihály, Horváth István) jelentős szakmai támogatást, biztatást kaptam. E helyen is köszönetemet fejezem ki mindazoknak a kollégáknak, levéltárosoknak, geológusoknak, bányamérnököknek és számos adatközlőnek, akik az anyaggyűjtéshez, a tanulmány megírásához hozzájárultak. Külön köszönettel tartozom az OTKA Bizottságának, mely a tanulmánykötet létrejöttét biztosító kutatómunkát anyagilag támogatta. A munkámhoz szilárd hátteret biztosító családom tagjainak szintén itt szeretném köszönetemet kifejezni. 16