Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
lőztetés lehetőségét használták ki, ugyanis a bánya két külszíni nyílása között légnyomáskülönbség van. Légáram a nagyobb nyomású hely felől a kisebb nyomású hely felé halad. Egyes adatok szerint a bányatérségek létesítését télen kezdték, a természetes szellőztetés hosszabb idejű hasznosítása érdekében. Tavasszal és ősszel a „légvezetés légkemence és tűzkosarak (Wetterkörbe, Feuerkörbe) által még növelteinek" - azaz a mesterséges szellőztetés megjelenéséről volt szó. Az akna aljában felfüggesztett vasból készített tűzkosarak a koksz elégetésével fokozták a levegő faj súlykülönbségének a kialakulását. Ez volt a kéményhatás. A módszer 1869-től tapasztalható a salgótarjáni barnakőszénbányákban. A gőzgépes meghajtású ventilátorokat 1880-tól ismerjük a medencében. A „szellőztető gépek" közül a nagyobbak 1000-1500 m 3 /perc teljesítményű Capell-Guibal típusúak voltak. A gőzgépes meghajtást 1896 után a villamos energia váltotta fel, a századforduló után jelentek meg a Siroccotípusú ventilátorok. A századforduló után terjedt el az átlós mellett a centrális szellőztetés, a főventilátorok a bányából kikerültek a felszínre. Andreics János szerint a kisebb 100 m 3 /perc teljesítményig még kézi hajtású ventilátorokat is használtak. Az SO Rt. 1879-ben pl. két emberrel működtető szellőztető gépet vásárolt a Rajna menti Kakból. A mesterséges szellőztetésnél leginkább használatos rendszerek: Capell, Coke, Jarolinek, Lamielle, Pelzer, Guibal, Geiszler, Root, Rittinger stb. típusok voltak. Az SKB Rt. pl. 1880-ban rendelt 6 m átmérőjű ventilátorát a prágai gyár fából készítette. A munkahelyek szellőztetését - a légáram elosztását - légajtókkal, léggátakkal végezték. A levegő vezetésére szolgáló csöveket eleinte fából, később vasból készítették. A ventilátorokat, melyek a légáram előállítását végezték, légaknánál építették be. Működtetése szívó vagy fúvó megoldású volt. A főszellőztető gépeket eleinte a bányákban helyezték el, majd fokozatosan a külszínre kerültek. A legújabb típusú szellőztető gépek - Sirocco-típusú - a két világháború között a nógrádi barnakőszén bányákban volt rendszeresítve. 12 6.11. A víztelenítés fejlődépse A barnakőszén bányászat történetében a víztelenítés három szakaszát lehet elkülöníteni. A táróbányászat, a gőzerővel meghajtott vízemelőgépek és a villamos erővel működő szivattyúk korszakát. A vízemelő gépek egész fejlődési sorozata jelen volt a bányavidékünkön. A tárókban csillékkel, vagy csorgákkal szállították ki a bányabeli vizet. A gépi vízemelés első nyomát 1870-ben találjuk meg az Emma-aknán, ahol gőzzel meghajtott szivattyút szereltek fel. Az első szivattyúk a Rittinger illetve Regnier-féle rudazatos szivattyúk voltak. Teljesítményük 100 m alatti emelőmagassággal percenként párszáz liter lehetett. A múlt század végén jelentek meg a bányákban Worthington típusú dugattyús gőzszivattyúk, majd a Weiss-Monski-típusúak. Mind gyakrabban használtak az üzemek két, illetve háromlépcsős Worthington szivattyúkat. A földalatti beépített szivattyúkat felszámolták a századforduló után. Az elektromosság elterjedésével az első villamos meghajtású szivattyú 1895-ben jelent meg az inászói Ferenc aknán. Fejlődést hozott a centrifugáiszivattyú alkalmazása. A barnakőszénmedencében az elektromos energiára való átállás lassú volt a vízemelő berendezéseknél, mert a szakemberek biztonságosabbnak tartották üzemelés szempontjából a gőzgépeket. Az egyen- illetve váltóáram kérdésében 1910 után a váltóáramú szivattyúk fokozatosan kiszorították az egyenáramúakat. Az 1930-as évek elejére megszűnt a gőzerejű szivattyúk alkalmazása és a beépített 380 V feszültségű váltóáramú motorral közvetlenül meghajtott centrifugáiszivattyúk terjedtek el. A barnakőszén-medence bányái nem voltak vízveszélyesek, így leginkább a régi fejtések felgyülemlett vízbetöréseire kellett számítani. Miután a megyei bányászat is a mélyebben fekvő telepek felé fordult, a víztelenítés fontossága megnövekedett. Az államosítás előtti legjelentősebb víztelenítésre az etesi Rau-aknában került sor, ahol az akna fő szivattyúkamrájában két 2000 l/perces és 450 m nyomómagasságú, valamint két 1500 l/perces teljesítőképességű centrifugáiszivattyú küzdött meg a 2500 l/perc hozzáfolyású bányavízzel. 142
