Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Bevezető gondolatok Az ásványi nyersanyagok hasznosításának történeti kutatását 1977-ben kezdtem el, bár nem e témában jelent meg első dolgozatom. Az 1977-ben megindult bányászattörténeti kutatási program azt célozta meg, hogy az eddigi eredményeket - néprajzi, történeti kutatások eredményeit elismerve további szervezett munkát indítson meg, új ismereteket, összefüggéseket tárjon fel. Nógrád megye ipara, társadalma történelmi fejlődését alapvetően meghatározó iparág múltját a leghitelesebben mutassa be. A bányászattörténeti kutatás színtere kezdetben Etes község, a salgótarjáni iparmedence egyik tipikus bányászközsége volt, majd fokozatosan kiterjedt a megye egész területére. 1976-tól publikáltam rendszerességgel bányászattörténeti vonatkozású cikket, tanulmányokat, önálló kötetem 1985-ben jelent meg. (Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az etesi bányavidéken. Museumi Értekező. 1985. III. 7-117. old.) Munkám közreadásakor le kell szögeznem, hogy a széles körű forrásanyag feltárás, kutatómunka és részfeldolgozások ellenére sem mondhatom el, hogy a nógrádi barnakőszén bányászat történetének legfontosabb kérdéseinek tisztázása mellett, a megye gazdasági és társadalmi fejlődésében elfoglalt szerepét hiánytalanul bemutattam volna. Mikszáth Kálmán írta: „Különösen azok az adatok zavarják meg a historikust, melyekre maga bukkan rá: voltaképpen az adatgyűjtőknek nem volna szabad történelmet írnia és vice versa. Mindenki elfogult a maga adatai iránt." Elfogultságom az embertpróbáló, föld alatti munkát végző bányászok iránti tiszteletből és megbecsülésből táplálkozik. Az ebből adódó szubjektivizmust vállalva, azonban Mocsáry Antallal vallom: „A historikusnak minden kedvezés és részrehajlás nélkül igazat kell írni." Ennek szellemében tanulmányomban a régebbi irodalomra támaszkodás mellett az eddig nem kutatott levéltári, adattári dokumentumanyag mellett korabeli térképek, bányatérképek felhasználásra is sor kerül. Ha viszszatekintek azokra a feladatokra, amelyeket kutatási tervemben vállaltam, Vasvári Pál 1848-ban megfogalmazott gondolatai szerint jártam el: „A történetbúvár bányász, ki a múlt századok aknáiban nem érceket keres. De ezen érceket ki kell hoznia a bánya sötét üregeiből, s a felvilág fényénél célszerű megvizsgálnia. A történetírónak a jelen kor világító napfényénél kell a multak tényeit megbírálni!" A történelmi Nógrád Ipolyon túli területeire is kiterjesztettem vizsgálataimat. Ugyancsak nem lehetett kihagyni azt a két települést (Verőce, Kösd) sem, melyek többekkel együtt a legutóbbi közigazgatási rendezés során szakadtak ki a megyéből. A kutatásba bevontam azokat a településeket is, amelyek szintén legújabban kerültek Nógrád megye keretébe, bár a bányakapitánysági beosztás szerint Trianon után már itt szerepeltek (Nagybátony, Maconka, Dorogháza, Nádújfalu, Mátramindszent). A nógrádi barnakőszén bányászat történetének szintézisét a forrásanyag lehető legteljesebb öszszeállításával kíséreltem meg elvégezni. Vizsgált területünk széntelepei mindenkor a legnehezebb feladatok elé állították a vállalkozókat, így nem véletlen, hogy a nógrádi szénmedencével általánosságban és részleteiben is sokat foglalkoztak. A földtani kutatások közel két évszázados múltra tekintenek vissza, melyet két tényező határozott meg: a korán meginduló barnakőszén bányászat és a terület változatos földtani felépítése. Hámor Géza (1985) véleménye szerint a földtani irodalom egytizedét a nyersanyagra települt bányászat bányaföldtani irodalma teszi ki Nógrádban. A terület földtani kutatástörténetében Hámor Géza szakaszolási szempontjai alapján tükröződik az egymásra épülő kutatások eredménye: I. A kutatások kezdeti lépései között fontos szerepet töltenek be azok az útleírások, történeti ismertetések, melyek a 19. században születtek. II. A terület első, nagyobb szabású földtani felvételét a bécsi Geologische Reichsanstalt végezte 1858-1866 között. Kézi színezésű térképlapjaik magas tudományos színvonalat jeleznek. 15