Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

22. kép. Fokos vésett díszítményekkel (kat. 16.) ólomberakás díszíti. Alul kis csúcsban végződő gomb van, s a készítés évszámának jelzése {1914) fölött virág- és peremdísz, utána négy részből álló sűrű, bordás faragás, legfelül pedig rácsos ólombeöntés. A duplán fogott telekszíj után két sallangos párna, rézkarikákkal összefogva, majd sallanggal induló nyolcasfonású ostorszíj, melynek végéről a sudara teljesen lekopott (kat. 15; 24. kép). A másik ostor nyelének fogórésze alul tükörsimára csiszolt csont, felirattal: GYP 1910. Legalján vascsavarral felerősített gomb van csontból, fölötte szaru és rézgyűrű. A nyél ólomberakással díszített középső részén négy mezőben sűrűn bordázott faragás, közötte ólombeöntéses peremdísz van, e körül az ólombeöntés rácsszerű. A nyélhez a nyolcas fonású szíjostort rövid, szimpla telekszíj, vaskarika, széles szíjból készült sallangos párna, rézkarika köti. A fonat után a csapórész duplán összevarrott szíjacska, majd a végén szimplán folytatódik és raffiából készült sudár van ráhurkolva (kat. 12; 25. kép). A Palóc Múzeum gyűjteményének 1948-ban készült ostornyelét Gyurkó szintén szilvafából faragta és felső végén ónnal öntötte ki. Alatta domború faragással kialakított három gyűrű van, vésett vonalas díszítéssel, fogórészén a szív- és virágdíszeket piros-sárga-fekete festékkel színezte (kat. 57.). Ostorainak szíjazatát Gyurkó általában másokkal csináltatta, mert mint mondotta: „szíjmunkákkal sohase szerettem vesződni. "

62 A palóc vidék pásztorainak egyik legjellegzetesebb használati tárgya az ivóbegre, csanak volt. Ezzel merítették a vizet a patakokban, forrásokban gazdag hegyvidéken. A csanak használatának ábrázolásait már 23. kép. Karikásostor, ónozott díszének kiterített rajz részletével, 1914 (Madarassy, 1935. nyomán, kat. 14.)