Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„ Levertünk essüdő malacot, oszt nyársra húsztuk ..."

Kund Elemér gyűjteményéből a Néprajzi Múzeumba került. A hangszer tömlője szőrrel befelé fordított, több helyen foltozott, timsósan házilag kikészített birkabőr. A dudafej kecskefej formájú, szemüregei-ben piros gyöngy, szarván évszám és monogram van: 1934 / GYP. A faragott, balkezes kettőssípszárat gyümölcsfából készítette, két párhuzamos furattal. A sípszár elejét vésett, karcolt motívumok díszítik, csatlakozásánál díszes X alakú ólomöntéssel ékített. A fából faragott, V alakú kontrasíp hosszabbítódjanak (pipka) felső vége ólomöntéssel, X mintával erősített, a másik végéhez szintén ólmozással van hozzáillesztve a szarukürt. Végén szaruból készült a kutyát mintázó díszes lyukpiszkáló is (kat. 22; 15. kép). Egy másik Gyurkó készítette dudát a Palóc Múzeum őriz. Tömlője ennek is birkabőr és a dudafej szintén kecskefejet ábrázol, ónnal kiöntött tulipán-motívummal, tükörből kialakított szemekkel. A fejen vésés jelzi a készítés 1948-as évszámát. Ennek a dudának a sípszára is balkezes, a bolhalyukat (billentőlyuk) Gyurkó nem használta. A bordó és a sípszár szilvafa, a szárak dombomra faragott gyűrűkkel, ónintarziával ékesítettek, a sípja veresnád (kat. 60; 16. kép). 11. kép. Pásztorbot figurális díszítményei, 1950 (kat. 61.)