Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

felszabadítás előtt is kisebb, töredéktelkeken gazdálkodtak. Az alkalmazott dűlős tagosítási elv szerint a határban szétszórt, apró parcellákból kialakított kisbirtokok eleve nem hordoztak magukban számottevő perspektívát. Továbbá ezt a réteget érintették leginkább a szőlődézsma ügyének rendezése során támasztott követelések, majd az emiatti kölcsönök uzsorakamata.

146 Az előrelépés letéteményese tehát a módosabb jobbágycsaládokból alakult birtokos parasztság lett volna. Azonban a kapitalista gazdálkodásra történő átváltáshoz náluk is hiányoztak mind az anyagi, mind a tudati feltételek. A 48-as törvények megvalósulása során az irtványföldek saját erőből történő megváltása, a kármentesítési összegek, az úrbéri perek és tagosítás költségei, a magas adók az első években felemésztették e tehetősebb rétegek tartalékait is.

147 A tőkeszegénység társadalmi, szemléletbeli konzervativizmussal társult. E rétegekre ugyanis még mindig jellemzőbb a nagycsalád intézménye,

148 noha ekkorra már a családi üzemszervezet keretei között folyó gazdálkodás a termelési szint gátjává vált.

149 Számolnunk kell továbbá a hagyományosan szervezett társadalmak azon jellemzőjével, hogy az individualizmus foka alacsony, s ez bárminemű újítás érvényesülésének csak igen korlátozott teret biztosít. Utalok még arra is, hogy az itteni uradalmaknak távolról sem volt olyan példamutató gazdasági kisugárzása,

150 mint pl. a Dunántúl esetében.

15 1 Mindez a gazdálkodásban azt eredményezte, hogy a parasztság a szántóterület mindenáron való növelésére törekedett, termeivények szempontjából a gabonaközpontúság jellemző, A szántóterületek megműveléséhez viszont igaerőre volt szükség, amit az új körülmények között csak az ugaros gazdálkodási mód révén tudtak úgy-ahogy biztosítani. A háromnyomásos rendszer konzerválódása viszont eleve gátat vetett a korszerűbb művelési törekvéseknek, illetve az állattenyésztés számottevő fejlődését is lehetetlenné tette.

15 2 Mindezt rövidesen tetézte a 70-es években bekövetkező, majd a 80-as években elmélyülő agrárválság, végül pedig a filoxéra pusztítása, s közben már érezhetővé váltak a birtokaprózódás következményei. A parasztság elszegényedése egyre súlyosabb, a század utolsó évtizedére nagymértékben felszaporodik a munkaerő-fölösleg. Ennek egy részét továbbra is a mezőgazdaság tartja el:

15 3 a napszámos munkák, részes munkák mellett a a század végére megerősödő nagybirtokoknak már több uradalmi cselédre van szükségük.

154 Ilyen lehetőségek többnyire minden községünkben adottak, de nem egyforma mértékben. Őrhalom, Hugyag, Ipolyvarbó és jobbára Ludány, Szécsényhalászi, Csesztve esetében elegendőnek bizo-