Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK
nyúltak, így a lakosság nem, vagy csak alig kényszerült rá, hogy a falun kívül munkát vállaljon. Ipolytarnóc, Litke, Kisgerge, Liptagerge, Mihálygerge 15S azonban már a salgótarjáni iparvidék vonzásába kényszerült, a Balassagyarmattól nyugatra fekvő falvakból pedig fővárosi vagy más nagyobb, országos építkezésekre jelentkeztek segédmunkásnak, illetve a jobb kereset érdekében igyekeztek kitanulni a kőműves, ács szakmát. Ennek következtében a férfiak csak hétvégeken (sőt az utóbbi változatnál még ritkábban) tartózkodtak otthon. 156 Témánk szempontjából különösen fontos, hogy gyűjtőterületem nyugati feléből főleg már a XX. század folyamán nők is útnak indultak, hogy segédmunkával szerzett keresetükkel hozzájáruljanak a lakás berendezéséhez, a család legszükségesebb ruhaneműinek előteremtéséhez. Az ő munkavállalásuk azonban mindig csak időleges volt: egyrészt amikor a mezőgazdasági munkák szünetelése ezt lehetővé tette, illetve még gyermektelen fiatalasszony korukban, vagy ha már gyermekeik felcseperedtek, tehát gondozásuk az otthon maradt rokonságra túl nagy terhet nem rótt. Ezen, nagyobb tömegek által igénybevett munkalehetőségek mellett, a 90-es évektől az ipolyvölgyi, majd a Vác-Drégelypalánk közötti vasútvonal építése, üzembehelyezése révén is nyílt több4cevesebb munkaalkalom a pályák vonalán fekvő falvak lakói számára. 157 Hasonló mértékben számolhatunk a század utolsó harmadában felgyorsult fejlődésű megyeközpontban, Balassagyarmaton kínálkozó különféle, tartósabb vagy ideiglenes munkalehetőségekkel (pl. építkezések, posta, hordár, altiszt, iparosoknál adódó alkalmi munkák stb.). 15 8 A XLX. század végére kialakult gazdasági, társadalmi kép a második világháború végéig döntő, lényegbeli változást nem mutat. Az Ipoly mente általunk vizsgált szakaszának népességére is érvényes Szabó László megállapítása, munkaszervezetükben, gazdasági életükben a kapitalisztikus formák nem tudtak meggyökerezni. 159 Ritka a Manga János által elemzett ipolyvecei példa, 160 ahol uradalmi birtokok áruba bocsátása révén a két világháború között 9 jógazda család rendelkezett 30—150 holdig terjedő birtokkal, s azon némileg korszerűbb (trágyázás, bizonyos fokú gépesítés) árutermelést folytatott. Jellemzőbb az, hogy a paraszti birtok vásárlás útján történő gyarapításának forrásait mindössze a kezdetektől életképtelen kisbirtokok szétszórt parcellái, s a sokgyermekes családok kezén a századfordulóra szinte hasznavehetetlenségig elaprózódott birtokrészecskék jelentik. így a vagyongyarapítási törekvésekben egyre nagyobb, majd a két világháború között szinte kizárólagos szerepet kap az anyagi
