Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

uradalmi földterületek szükséges bővítése csak a jobbágybirtokok megnyirbálása, a parasztok irtványföldjeinek elvétele, a közlegelők, erdők elfoglalása révén lehetséges. Az 177l-es úrbérrendezést a birtokosok a parasztság további megrövidítésére használják fel.

141 így az újraosztott, megkurtított jobbágytelkeken élő családok lehetőségei erősen lehatárolódtak. A szántóterületek, legelők nem növelhetők, a gazdálkodás intenzívebbé tétele fel sem merült. A fiatalok számára a családi gazdaságon kívül csak az elvándorlás vagy a zsellérsors vállalása marad. Immár nem a megnövekedett munkaerő-szükséglet, hanem mindinkább a családtagok létfenntartása indokolja a nagycsalád formában való együtt mar adásukat. — A majorsági gazdálkodás kiszélesítése még súlyosabb következményekkel járt a zsellérekre nézve. A házas zsellérek aprócska parcellái — még ha jövedelmezőbb szőlőterületek voltak is — aligha biztosították megélhetésüket, a hazátlan zsellérek pedig kizárólag alkalmi napszámból, alföldi uradalmakban vállalt idénymunkából tengődtek. Az általános elszegényedést fokozta a megye fejlődésének elmaradottsága. Nincs ipar, ami felszívja a munkaerő-fölösleget: a XVIII. századi mezővárosi ipar megyeszerte fejletlen, a háziipar nem jelentős, a nagyipar kialakulása még jóidéig várat magára. A majorsági birtokokon kevés uradalmi cselédet alkalmaznak, mivel a földek megművelésére olcsóbbnak tartják a napszámos munkát, vagy még mindig a jobbágyok robotmunkájára igyekeznek támaszkodni.

142 A megye parasztságáról a XVIII. század végére kirajzolódó kép minőségi változást nem mutat a jobbágyfelszabadításig. A paraszti termelés visszaesése egyre szembetűnőbb, az elszegényedés mind súlyosabb. A francia háborúk konjuktúrája csak a nemesi birtokok árutermelésében érezhető — ami egyébként a jobbágy-földek újabb kisajátításait vonja maga után. Majd a gabonakereslet csökkenésével fellendülő uradalmi állattartás a közös legelők foglalásával növeü tovább a parasztság nyomorát. Az 1840es évekre a nógrádi nagybirtokok gazdálkodásában erősödnek ugyan a kapitalisztikus tendenciák, s az ipar is kezd kibontakozni elmaradottságából, a parasztság azonban feudalizmusra jellemző állapotokat mutat.

143 A vázolt gazdasági, társadalmi előzmények sok tekintetben meghatározták a jobbágyfelszabadítást követő időszakot.

144 Bár a tagosítás során nő a parasztbirtokok száma, a többlet nem zselléreket takar, hanem a volt jobbágy családok leszármazottaiból kerülnek ki elsősorban az új gazdák, a zsellérek általában csak beltelket és legelőt kaptak.

145 A legszegényebb réteg számára tehát lényeges javulást eleve nem jelentett az új állapot. Szintén csak ideig-óráig javult a helyzete azoknak, akik már a jobbágyy