Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Ruházat

vebbre szabni, házivászonnál a viseletdarab két oldalába eresztéket*

1 varrtak. A kerek nyakkivágást keskeny, saját anyagából készült pánt szegte. Elől akkora hasítékot hagytak, hogy a gyermek bele tudjon bújni, s ezt egy apró, un. porcelángombbal fogták össze. Az ing volt nyári hétköznapokon a kisgyermek egyetlen ruhadarabja

8 2 hozzávetőlegesen az első világháborúig, sőt nemegyszer egy megkíméltebb, gyolcsból készült példány jelentette az ünneplő öltözetet is. Ingből 8—12 darab volt egy gyermeknek, mivel ha már naponta nem fürdették, az ő ruhaneműjét sem mosták külön, így ki kellett tartson a készlet két nagymosás között. Az 1910-es évek végétől az ing mindinkább alsóruha lett. Gyűjtőterületem nyugati részén a városi tapasztalatok hatására már 1920 körül megjelenik egyelőre alsóruhaként a boltban vett, gépi kötésű kezeslábas (kezeslábas-bugyogö), másutt 10-15 évvel később térnek át erre a tehetősebbek.

83 Emellett már funkcióját vesztette a hosszú ing, így el is hagyták. Helyette felülre a járni kezdő apróságra továbbra is kisinget adtak, szintén alsóruhaként. Többnyire az />iggel egyidőben kapott gyermekruhát is az apróság,

84 aminek neve Balassagyarmattól nyugatra szoknya, örhalomban, Hugyagon váltakozva szoknya (a női viseletdarabtól megkülönböztetendő: előkés-szoknya, mellyes-szoknya),

85 zobony, innen keletre az utóbbi terminológia általános.

86 Készülhetett kartonból, szövetből, kékfestőből, kasnürból, barchentból, flanellből, delénbői. Ipolyszögön néhányan hallomásból arról is tudnak, hogy régen a szegények magukszőtte vásznat festettek meg hozzá.

87 Ezek többnyire mintás textilek voltak, kislánynak élénkebb színű, fiúnak sötétebb illett.

88 Új anyagot még a nagygazdák, sem vásároltak hozzá, maradékból készült, vagy anyja viseltesebb, Ületve divatjamúlt szoknyáját szedték szét erre a célra. Többnyire otthon megvarrták, ritka volt, aki varróasszonnyal készíttette. Szabása mindenütt azonos. Az immár ívelten bevarrott ujjú felsőrészhez derékban húzott szoknyát varrtak. Hátán derékig nyitott volt, s gombokkal záródott. Ujja csuklóig, alja térd alá ért. Díszítésmódjában területemen a nyak körüli slingelt fodor közös, egyébként a mindenkori helyi ízlés, valamint a szülők vagyoni helyzete szerint igyekeztek cifrábbá tenni hajtásokkal, szegőkkel, szalagokkal, stb.

89 Az anyag jellege, értékes volta, s a díszítés mértéke szerint volt téli, nyári, illetve ezen belül köznapló és ünnepi változata. Az utóbbiból csak egy készült, hétköznapra 2—3 darab. Természetesen a jógazdák kisszámú gyermekeinek több is lehetett. Azobonyí korábban a már ismertetett ing fölött viselték. Únnepre egy-két kis gyolcs alsószoknya