Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Ruházat

öblítették. Többé-kevésbé még tartották magukat a két világháború között a tiltáshoz, miszerint nem szabad pelenkát, gyermekruhát kint hagyni száradni napnyugta után, mert akkor kinn marad a gyermek álma. Legtöbbször reggel végezték a mosást. Az a körülmény, hogy a gyermek kikerült a pólyából, nem járt feltétlenül együtt azzal, hogy öltözete is megváltozott. Különösen nyáron, továbbra is elegendő volt a hátul összevarrt kising.

14 Jógazda anya azonban már a század elején karonülő gyermekének legalább ünnepre készített vagy készíttetett egy díszesebb ruhácskát

73 valami finomabb, de műidig fehér kelméből. Ennek szabása vagy a kisinggel, vagy a később bemutatandó zobonnysá egyezett.

76 Ugyancsak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, hogy a helybéli féketővarróval ünnepre díszes, merevített főkötőt csináltasson kisgyermekének. Ez azonban területileg sem volt általános, örhalomban, Hugyagon emlékeznek a galárisos-sipkáxz [gyöngyös-sipka). E két részből szabott főkötő formájában hasonlított a menyecskefőkötőkre, leszámítva azok hátrójái?

1 díszítőelemei pedig színben és formában teljesen megegyeztek azokkal. Karonülő korban kapta ezt is a kisgyermek, s először a soron következő jelesünnep alkalmával adták rá. Két-hároméves korig viselhette, addig a kislány haja megnőtt, a fiú pedig már kaphatott kis kalapot.

78 Az első világháború után néhány évig még szokásban volt a gyöngyös-sipka. Dejtárról és Patakról szintén ismerünk merevített gyermekfőkötőket (farkas-fe'kető). Ezek formája megegyezik a három részből szabott csecsemő-fők ötökével, de arjához még egy elől lekerekített, rakott fodrot varrtak, amin ugyancsak körbefutott az a szalagdíszítés, amilyen az arc körül volt. Ilyen főkötőket még az 50-es évek elején is viseltek, azonban csak a kislányok, a pólyából kikerülvén, ameddig meg nem nőtt a hajuk a fonáshoz. Emlékezet szerint az első vüágháború előtt a kisfiúknak is volt hasonló főkötőjük, ezt azonban a boltban vett sapkák hamarabb felváltották. — Egyébként egy—másféléves korig nem nyúltak a gyermek hajához ollóval, mondván, hogy nem lesz szép haja felnőtt korában. Másrészt leánykánál avvót a dicsősig, minél hamarabb be tudták fonni legalább a kis előhaját, s a tarkóra vezetve összekötötték.

79 A kisfiúkat azonban, ahogy közeledett a nyár, legtöbbször kopaszra nyírták. A járni tanuló apróság már mindenütt a kisingXől eltérő fajta inget (ing) kapott.

80 Aki tehette, gyolcsból varrta ezt,de megfelelt a magukszőtte vászon is. Derékszögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujja bavarrott. A gyolcs ing alját az anyag szélességéből adódóan lehetett bő-