Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szoptatás

azt javasolták: Törje" sok tökmagot, igya' rá vizet, attul lesz sok tejed (Litke)! Főleg gyűjtőterületem nyugati feléből származnak azok az adatok, amelyek szerint a sok tésztás étel is serkenti a tejképződést.

23 Viszont számon tartottak olyan ételféléket is, amiktől ezen időszakban jobb tartózkodnia az asszonynak. Általános hiedelem szerint, ha savanyút eszik, nem lesz jó a teje, s a gyermek hasgörcsöket kap. Babból főzött étel püffeszti a csecsemőt. Ha csak lehetett, mindenesetre igyekeztek biztosítani legalább mennyiségileg a szoptatós asszony megfelelő táplálkozását. ,,Hát az valamikor is megvót, hogy a szoptatós asszonynak többet adtak, jobban adtak, vagy egy kicsit kedveztek, hogy tejre jöjjön. Ugyanúgy, mint az állatnak. Mer' ahho' hasonlították. Hallottam, hogy mondták, hogy ugyanúgy, mint a tehénnek is kedveztek, meg a disznónak is, hogy letó'gyeljen, az asszonynak is több kell. Még ha napszámba is járt olyan asszonka, akkor is mondtuk neki: Te csak egyé', neked enni köll, ha tovább eszel is vagy többször, vagy kérje', mert neked most kell enni!" (Kmettiné Mitasz Rozália sz. 1934., Ipolyvece). Mindössze halvány emléke él szórványosan annak, hogy meg lehetett rontani a szoptatós asszonyt. Legtöbben a szemmelverésre hivatkoznak. Ennek megelőzéseként mindössze a sátori említik gyermekágy idején, a tej visszavarázslását célzó akciókra nem emlékeznek.

24 Az anyatejnek gyógyító hatást mindössze a gyermek szembetegségeinél tulajdonítottak: egy-egy cseppet kellett a szembe belefejni.

2 5 A szoptatós asszony ; emlőjének betegségei között nemigen tettek különbséget: meggyűlt a mellük, begyulladt a melle, mondják általánosítva. Egyedül a kilis merült fel (Hugyag, örhalom), mint konkrét betegségnév, tüneteiként azonban ugyanazt sorolják, mint az előzőeknél: megkeményedtek, megdagadtak az emlők, a mellbimbó begennyesedett, az asszonyt kiverte a hideg, nagy fájdalmai voltak. A legtöbbször nehezen gyógyuló betegség következtében abból az emlőjéből többet nemigen tudott szoptatni. Úgy tartják, hogy szülés után hozzávetőlegesen fél évig van kitéve a betegségnek az anya. Okát abban látják, hogy a csecsemő nem szopta ki jól, vagy megfázott az asszony melle. Megelőzésképpen célszerűnek tartották, ha az anya a ruha fölött még egy kendővel keresztben átköti a meüét. A fölösleges tejet pedig fejje ki. Kevésbé súlyos tüneteknél hidegvizes ruhával borogatták, majd ha nem enyhült, nyers, reszelt krumpÜt tettek rá. Emlegetik, hogy valami füvekkel borogatták, ehhez azonban csak néhány öregasszony értett. Konkrétan a kamilla főzetével történő langyos borgatásra van adat. Tettek rá kámforos rongyot is.

26 Az első vüágháború után már inkább bementek Gyarmatra a patikába olyan osz-