Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

anyja, aki felkészítette, nem feledkezett el közben a különböző, rontiselhárító praktikákról. Az asszony ágyát is felfrissítették Uyenkorra. Többen emlegetik, hogy régen az egész vendégség alatt le volt engedve a sátor, annyira féltették a fekvőt a rontástól. A századfordulót követően azonban már általában fel volt tűzve a lepedő sarka. Amikor enyhébb volt az idő, az elsőházban tartották a keresztelői lakomát, átköltöztetvén a fekvőasszony ágyát és a bölcsőt is. Ha a gyerekágyas jobban bírta magát, kicsit már felkelt üyenkor, sőt, ha a szükség úgy hozta, ki is szolgált. Ez utóbbi esetben azonban mind a ház átrendezésében, mind a felszolgálásban a vendégek is segítettek. Déli harangszókor kezdték feltálalni az ebédet. Volt tyúkleves csíkkal, főtt hús tormával, majd sült tyúk savanyúsággal. Ez utóbbit ritkábban tojásban sült tyúk vagy csirkepörkölt helyettesíthette. Az első világháborút követően megjelenik a rántott disznóhús, Balassagyarmaton a rántott csirke, amihez már főtt krumplit is tálaltak.

108 Mindezt a háziak készítették, arra azonban ügyeltek, hogy a komaasszony által hozott ételekből feltétlenül kerüljön az ünnepi asztalra, nehogy megsértődjék. Tésztát viszont maguk nem sütöttek, hiszen összejött a vendégek ajándékaiból elég. A pampuskát, herőkét tálon hozták be, ha volt még tál,a kelt tésztaféléket is, ellenkező esetben a felszeletelt lepényt, bodakot, kalácsokat csak abroszról ették. A pálinka, bor hamar jókedvre derítette a társaságot.

109 Ezen buzgólkodott a bábaasszony is. Viccelődéseit, gyakran kétértelmű kiszólásait tetézte tréfás adománygyűjtése. Ennek lényege az, hogy kötetlen, tréfás szöveg kíséretében látszólag az újszülött számára tányéroz,az összegyűlt pénzt azonban maga teszi el. Bár a szokás meglétét Farkas Pál is említi,

110 községeim döntő többségében újabb keletűnek tartják, a különböző formai variánsait egy-egy bába személyéhez kötik. „Keresztelőkor tányéroztak. Vót olyan hugyozó baba. Gumiból. Egy meztelen fiúgyerek. Vót neki pisilője. És teli vót vízzel. Később már jobban szagosvízzel. A bábaasszony mondott hozzá valamit. Már pontosan nem emlékszek, csak hogyhát szegény, az angyalkák úgy hozták meztelenül és ruha keü rá, szóval olyan szöveg, hogy a kisbabának keU. Régen ez nem vót szokás. Vót is egy félreértés ebből éppen a bátyáméknál (1950 körül). A koma tényleg elhitte, hogy a kisbabának szednek. Hát szeginkám beletette a nagy pízt, vagy ötszáz forintot a tányérba. Úgy keUett visszakérni utóbb. Az anyja (a komának) ment, aztán mondta a bába, hogy franci néni, gondoltam is rá, hogy tévedés vót, úgyis visszavittem vóna!" (Kmettiné Mitasz Rozália, sz. 1934., Ipolyvece).