Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

Beszélgettek egy darabig, s legkésőbb 11 órakor hazamentek, örhalomban, Ludányban a komák otthagyták az asszonyokat, és elmentek a kocsmába, de délre már mindegyikük otthon volt. Az eddig leírt szokás neve mindenütt keresztelés. A keresztelőt követő, gazdag vendéglátással egybekötött, ünnepélyes, családi összejövetel megjelölésére az alábbi nyelvi formák szolgáltak: keresztelő (minden községben használják), keresztelő ebéd/e~keresztelői ebéd (Dejtár, Patak, Drégely palánk), lak&rrw~keresztelő-lakoma (Ludány, Ipolyszög), poszrik~proszlik (Hugyag, örhalom, Patak, Ipolyvece).

8 9 Az adatközlők életkora alapján az utóbbi két terminológia-típus látszik régebbinek.

90 A keresztelő számos, apró részletében eltérő szokásvariánsa első megközelítésből a keresztelői szertartás és a lakoma egymással való összefüggése alapján látszik csoportosíthatónak. Elsőként azt a típust (Aj ) vegyük sorra, amikor a keresztelő közvetlenül a dó'gozónapi kereszteléshez kapcsolódott. Ennek az egyszerűbb formának emléke, mint szegény családoknál előforduló, illetve negyedik—ötödik gyereknél alkalmazott változat, feltűnik gyűjtőterületem más községeiben is,

91 Patakon és Dejtáron azonban az 1950-es évek elejéig ez a gyakorlat általános. A már ismertetett, templomi szertartást követő kínálást kibővítették egy kis sült hússal vagy pergölttel (pörkölt) és ezzel el is vót intézve a keresztelő.

92 Ilyenkor azonban a keresztszülők is hozzájárultak a vendéglátáshoz — bár a példák döntő többsége a pataki és dejtári módosabb családoktól származik. Már reggel, amikor jött a komaasszony, hozta magával a túróslepényt, mákoskalácsot, bodagot

93 mikor mit. A gyermek szülém, keresztszülein kívül a nagyszülők közül voltak még jelen: ha együtt laktak, akkor az anyósék, ha külön, akkor legfeljebb a fiatalasszony anyja jött el háziasszonynak.

94 Ilyenformán a vendégek hívogatására nem volt külön szükség. Az ételek elfogyasztása közben beszélgettek még egy keveset, de a déü harangszó már nem érte őket a keresztelős háznál. Búcsúzáskor a bába lemaradt, s kapott egy kis csomagot a tésztákból.

95 Külön kell foglalkoznunk a katolikusok vasárnapra eső keresztelői közül azokkal (A, típus), amikor a születés időpontjából adódóan lehetőség volt arra, hogy a kereszteléssel megvárják a vasárnapot.

96 E változat lefolyása legtisztábban a ludányhalászi, litkei, ipolytarnóci visszaemlékezésekből rajzolódik ki, s időben 1925—30 előttre vonatkozik. Az apa és a koma, bár ott voltak a délelőtti nagymisén, nem várták meg a keresztelő szertartást, hanem bementek valamit meginni a kocsmába, vagy előre