Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - Keresztelő

mentek a keresztelős házhoz, s ott koccintgattak addig, amíg a keresztanya és a bába megérkeztek az újszülöttel. Közel volt a dél, s a háznál úgyis ünnepi ebéd készült a vasárnap miatt, tehát nagyobb szerepet kaptak a vendéglátásban a főtt ételek. Legtöbbször tyúklevest tálaltak metélttésztával, s a csontosabb húsrészeket főve megették. A tyúk többi részét megsütték tojásba. Télen sonka, kolbász is került az asztalra. Nyáron inkább az egész tyúkot elfogyasztották főve, ecetes tormával, s paprikáscsirke volt a következő fogás. Nagygazda családoknál a 30-as években a főtt tyúk után rántott disznóhúst is adtak savanyúsággal. Az ebédet a hagyományos tésztafélék (túróslepény, mákoskalács, mákospatkó, ferentő, pampuska, herőce stb.) zárták.

97 Az ennivalók biztosítása a háziak kötelessége volt, a komaasszonynak nem kellett ételt vinnie ilyenkor. Ha azonban tehették, egy-egy tál süteményt, üveg bort, többnyire hoztak a keresztszülők, s friss gyümölccsel, valami cukorkával is kedveskedtek a fekvőnek. A templomi szertartás és a déü harangszó között még volt ideje mindezért hazaszaladni a komaasszonynak. Ilyenkor ugyanis a templomból megérkezvén nem fogtak hozzá mindjárt az evéshez, hanem pálinkázás mellett megvárták az ebéd idejét. A résztvevők köre az Aj típushoz képest bővült: az egy fedél alatt lakó családtagok mind ott voltak. Ebéd után nem illett soká maradni, 2—3 óráig beszélgettek, azután mindenki hazament. Legtöbbször a komáéknak is csomagoltak a tésztákból, a bábaasszonynak pedig okvetlenül, őt első fiúgyermek születésekor a csecsemő apai nagyanyja egy egész kényénél

98 is megajándékozta.

99 Megítélésem szerint az eddig leírt két változat-típus között lényegbeli különbség nincs. Az eltérés mindössze abból adódik, hogy míg hétköznap jobban el voltak foglalva, vasárnap inkább maradt idő beszélgetésre, a házbeÜ rokonok is jobban ráértek leülni a vendégek közé. Ünnepnapon pedig egyébként is nagyobb gondot fordítottak az étkezésre. E formák tartalma lényegében tehát az, hogy a család a templomi szertartás alkalmából megvendégelte a komáékat és a bábaasszonyt. Az emlékezet által behatárolható időszakban — Patak és Dejtár kivételével - valamennyi községben megvolt az a gyakorlat is, hogy a hétköznapon történt kereszteléstöl különválasztva, közeli ünnepnapon rendezték meg a lakomát (Bx).

100 különösen első gyermek, elsőszülött fiú esetében. A törekvés az volt, hogy mindjárt a következő vasárnapon kerüljön sor erre, a konkrét körülmények azonban nemegyszer két-háromhetes eltolódást is eredményeztek. A szülőktől külön élő házaspároknál ugyanis, ha a menyecske anyja (vagy más közeli asszonyrokona) nem tudott