Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

KERESZTELŐ - A születés hivatalos bejelentése - A keresztszülők kiválasztása

A születés hivatalos bejelentése A gyermek születését általában az apa ment bejelenteni a plébániára, ahol egyúttal megbeszélték a keresztelés időpontját, majd a jegyzőnél is elintézte a hivatalos formaságokat.

14 Ilyen alkalomból nem öltözött ünneplőbe, de azértfő'késző've ment, megmosakodott, tiszta inget váltott. Legtöbbször csak a gyermek születését követő napon került erre sor, részben mert az apa, ha meg is tudta, hogy felesége lebetegedett, csak este, a munka végeztével ment haza, nem volt otthon keresnivalója a szülés ideje alatt. Továbbá a keresztelés időpontját a komáékkal is egyeztetni kellett. Dejtár és Patak községekben legtöbbször a gyermek valamelyik — inkább anyai — nagyanyja intézte a bejelentést, mivel a férfiak nagyobb része a falutól távol dolgozott.

15 Ez utóbbi körülményből adódó változást a családi munkamegosztásban jól illusztrálja az alábbi adat: ,Jtt nálunk az apa dó'ga a kereset vót, az anyáé az intézkedés. Édesanyám csinálta az ilyesmit, mikor ő meghalt, enyim lett a felelősség" (Nagyné Mák Rozália, sz. 1906.,Patak). Ha más nem volt, a bába is magára vállalhatta a gyermek bejelentésével kapcsolatos tennivalókat. A keresztszülők kiválasztása, felkérése A gyermek még világra sem jött, amikor a keresztszülőket kiválasztották,

1 7 sőt gyakran házasságkötés előtt megegyezett ebben a fiatal pár. Amikor a kérdés aktuálissá vált, elmondták a szülőknek szándékukat, ők azonban ritkán szóltak bele. Ha volt is észrevételük, javaslatuk, végül a fiatalok döntöttek. Az általam vizsgált községekben csak egy pár keresztszülőt volt szokás hívni. Eltérő választ mindössze Csesztvén kaptam, ahol emlékezet szerint a múlt század közepe táján az evangélikusoknál még négy komaasszony kísérte az újszülöttet a keresztelőre. A 80-as években a többi község gyakorlatához hasonlóan választott komaasszony mellé már csak egy leányt hívtak. „Ez mán csak úgy flancbul vót — idézte nagyapját az adatközlő — erre nem