Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - A házasélettel, anyasággal kapcsolatos racionális ismeretek forrásai

uram a háborúban vót, hát vele arattunk. Hát ű meg csak megrázza a fejit, hogy menjek haza. Nem tudtam én, kedves, hogy ez mán az. Mikor hazamentem, melegítettem vizet, oszt beleültem a dézsába. Gondultam. fáj a vesém. Nem tudtunk mink semmit a világon! Na oszt, hogy anyósom hazagyütt, akkor fektetett le gyorsan" (Nagy Istvánné, sz. 1895. Ipolyfödémes). „A szülésrül se' tudtunk mink semmit se'. A pajtásomnak is a tallón (tarlón) lett meg. Nem tudta, hogy mán születnyi fog. Olyik is vót, hogy a szoknyájában hozta haza" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). ,Anyósom beszélte. Vagy harminc éve lehetett. A szomszédjukban született gyerek. Szegény asszony azt sem tudta, hogy mi, hogy. Jaj, jaj, oszt még fel se' dobták az ágyra, mánis kiesett belülié a gyerek" (Kanyoné Kanyó Juliánná, sz. 1932., örhalom). A második, harmadik gyermek születésénél már nem voltak ilyen tapasztalatlanok az asszonyok, s mivel túlestek rajta, megszűnt a szülés tabu téma lenni. Más, gyermekes asszonyokkal elvileg beszélhettek róla, a menyecske anyja, anyósa is szóbahozhatta. De: nem nagyon vót orrul mit beszélni. Megvót, oszt jó'van. Ha újra odakerülök, majd megsegít a jóisten. A szülés tágabban értelmezett kérdéskörén belül maradva: a fogamzásról, a terhesség lefolyásáról sem beszéltek a leányoknak. Lényegében nem is igen volt milyen racionális ismereteket közvetíteni.

113 A fogamzás szerintük isten akaratától vagy a véletlentől függ, a terhességet pedig biológiai szempontból nem tekintették rendkívüli állapotnak.

114 Mivel azt tartották kedvezőnek, ha több évre születik az első gyermek, látszólag joggal gondolhatnánk bizonyos felvilágosításra a fogamzásgátlás, magzatelhajtás terén. A későbbiekben látjuk azonban, hogy a fogamzásgátlás vonatkozásában a férfiaknak kellett tájékozottnak lenni. ,,Nekem amennyi eszem akkor vót, mikor férjhö"mentem, húsz gyerekem is lehetett vóna" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916.,örhalom). A hatékony, házilag végzett magzatelhajtó eljárásokhoz — tapasztalatom szerint — kevés asszony folyamodott. S ha volt is üyen ismerete valamelyik idősebb nőrokonnak, általában tudta az eljárás veszélyességét, továbbá ha annakidején próbálkozott netán vele, családon belül is titkolta, félve a törvénytől. A bábák, orvosok által végzett művi beavatkozásokhoz különösebb előzetes felvilágosításra nem volt szükség. — Utalnunk kell itt arra is, hogy a terhességmagszakítást csak akkor alkalmazták, ha már volt élő gyermeke az asszonynak. Tekintsük át most a harmadik forrásként feltételezett gyakorlati ismereteket, egyéni tapasztalatokat. Gyűjtéseim nem igazolták leányok vo-