Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - A házasélettel, anyasággal kapcsolatos racionális ismeretek forrásai

(sz. 1896.) meggyőződéssel felelte: „Nekem se* mondtak semmit, hát én se' mondhattam!"

111 A probléma természetesen ennél jóval összetettebb. Ha az asszonyok át is élték a szülést, természettudományos vonatkozásban vajmi kevéssé értették. így túlzott jelentőséget tulajdonítottak a mágikus, vagy a tételes vallás természetfölötti erőinek, s a véletlennek. Ami megfigyelésen alapuló tudásanyaguk volt, annak előzetes átadását nem tartották szükségesnek, hiszen a szülés aktusánál úgyis jelen lesz a bábaasszony, s néhány tapasztalt, idős nőrokon, akik majd akkor segítenek. A fájdalmakat, kínlódást minek előre tudni a fiataloknak - egyébként is, ez az életrendje, bele kell törődni. Érzelmi vonatkozású előkészítésnek megintcsak nem volt alapja. Az új élet születésének mai értelemben vett, humanista misztikuma ki sem alakulhatott a — később részletesen ismertetendő - gyermekáldással kapcsolatos felfogásból fakadó, szorongató gátlások között. Olyasféle momentumot, hogy az újszülött gyermek mintegy a két fiatal szerelmének kiteljesedése, ismét alaptalanul keresünk, ismervén a párválasztás lehetőségeit, korlátait. Szükségszerű rossz volt tehát szemükben a szülés, aminek azért nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. így érthető az az általános vélemény, hogy a — katolikus vallás felfogásától nem független — szemérmesség gátló tényezőjén túl is, fölösleges erről beszélni. A fiatal lányok felvilágosítására vonatkozó nézetek nemcsak családon belül voltak érvényesek, hanem a tágabb közösség tagjait is kötelezték.

112 Sőt elvárták ezt a paraszti közösségen kívül esőktől, végsősoron az orvostól, szülésznőtől is. E felfogás gátat vetett a falusi értelmiség esetleges segítő szándékának, sőt a legutóbbi idők immár szervezett, ismeretterjesztő, felvilágosító tevékenységénél sem kis gondot jelentett. Az általános tájékozatlanságot kívánom érzékeltetni néhány példával: ,,Az uram testvérinek a menyi mindig a hátulsójába nyúlkált, amikor állapotba' vót, hogy gyün-e mán a gyerek?" (Verseginé Szabó Mária, sz. 1895., Litke). „Úgy emlékszek, édesanyám mesélte. A kukoricafődön vótak dó'gozni. Szegény asszony azt se' tudta, mi meg hugy. Nem mert szólni senkinek, gondulta, elmúlik (ti. a szülési fájdalmak). A többiek meg, mikor végeztek, nem találták, hazamentek. Meg is születte a gyereket (kint a határban). Nagy véresen gyütt haza. Annyira magán kívül vót, hogy a gyereket is otthagyta. Csak valahugy hazavonszó'ta magát. Az ura osztán szaladt, mikor mettudta, de mán mewót halva a gyerek" (Balláné Hegedűs Ilona, sz. 1899., örhalom). „Én marokszednyi vótam kinn, mikor az elsőt születtem. Hát egyszer csak látom, hogy szaladnak a fák körülöttem. Mondom osztán az apósomnak, mer' az