Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

hollóházi és a bélapátfalvi keménycserépgyárak (VERES L. 1997:308). Termékeik, különösen a cifratányérok, gyorsan népszerűek lettek a parasztság körében. Ezzel egyidőben a festett tányértartó fogasok lekerültek a szoba utcára néző faláról, helyüket elsősorban az említett három üzemben gyártott cifratányérok foglalták el. A szoba falának átrendezését az is segítette, hogy ebben az időben jelentek meg az üvegképeknél nagyobb méretű „papír szentképek", „falképek", „imaképek". Az asztalosműhelyben készült festett fogasok a szoba udvarra néző oldalára kerültek. A szoba utca felöli falán a szentképek és cifratányérok elhelyezésének viszonylag egységes gyakorlata alakult ki. A mestergerenda nélküli, keresztgerendás, magas mennyezetű szobákban a szentképeket (Mária, Jézus, Szent György, Szent Erzsébet stb.) közvetlenül a menynyezet alá akasztották, vízszintesen egy sorba. Hogy a szentképeket jobban lehessen látni, a felső szélüket kissé előre döntve rögzítették. A közéjük felrakott cifratányérok összeválogatásánál gondosan ügyeltek arra, hogy azok „párba legyenek". Legjobban a szőlő, szekfű, rózsa (rózsás tányér), kalász, virágkoszorú, kosár, kakas, madár mintával díszített tányérokat kedvelték. Szívesen akasztották a falra a feliratos (keresztnév, hazafias és vallásos feliratú) tányérokat. A cifratányérok - a korábbi fehér tányérokhoz hasonlóan - esztétikai funkciót töltöt63. Vályogból épített falmasina a főzés eszközeivel, az 1910-es évek gyakorlatát idézve. Részlet a hollókői falumúzeum konyhájából.