Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

tek be. Ezekből a tányérokból soha nem ettek. A megye legtöbb falujában az 1930-as évekig közös tálból fogyasztották el az ételt. Nem volt ez alól kivétel a lakodalom, a keresztelő és a halotti tor sem. A hatóságok eredménytelenül tiltották az egy tálból evést. A lóci elöljáróság 1805-ben a himlő gyors terjedésének okát abban látta, hogy „egy tálból egy kanállal esznek". A falvak ezen étkezési szokását szemléletesen írta le Istvánffy Gyula a 19. század végén: „... a párolgó ételt egy nagy terjedelmes tálban a terítetlen asztalra tálalja föl a gazdasszony, annyi fakanalat tévén köréje, a hány felnőtt tagja van a családnak" (ISTVÁNFFY Gy. 1898:308-309). A tisztaszoba utcára néző két ablaka közötti falra tették a barna keretes, tornyos tükröt. A szentképekhez hasonlóan ezt is előre döntötték. A nők a megdöntött tükörben ellenőrizték a felvett szoknyák hosszát. A tükröt tartó alsó két szögre cifra kistányért akasztottak. A szoba ünnepélyességét fokozta a falra akasztott óra. A gazdagabb paraszt családoknál már a 19. század közepén ismert volt a fali óra, falra való óra, húzós óra, sétálás óra. A két világháború között a szegényebbek házában is megtalálható. A 19. század végén használatos volt a petróleumlámpa (petróslámpa), melynek az asztal fölötti, mennyezetre akasztható, drótból készült tartóját színes papírcsíkokkal vonták be. Az első világháború után a tisztaszobán több változtatás történt. Az eddig földes padozatot - melyet évente kétszer szarvasmarha trágyával kevert agyaggal mázoltak fel - hajópadlóval borították be, rongyszőnyeggel terítették le. A megnagyobbított ablakokra - a korábbi vászonkendő helyett - rúdra erősített, mintás kartonfüggönyt tettek. Több faluban (Hollókő, Buják, Szarvasgede stb.) a mennyezetet világoskék színre festették. A tisztaszobában kapott helyet a leány hozományának új bútora, a magosszekrény, állószekrény vagy sifonér. A német falvakban a 19. század elejétől ismert volt ez az asztalosokkal készíttetett ruhatároló bútor, de a megye többi településén csak az 1920as évektől terjedt el. Ekkor kerül a gazdagabb családok tisztaszobájába a nagyméretű burás lámpa. A pitvarból elrekesztett konyha kialakulásával a sütés-főzés és az ezzel kapcsolatos eszközök is itt kaptak helyet. A csökkentett területű pitvarból eltávolították a padlásra vezető létrát, a padlás feljárója a kamrába vagy a falallyáia került. A megye nyugati falvaiban (Bánk, Keszeg, Drégelypalánk stb.) a pitvar bejárata mellett kiépített, ajtóval zárható lépcső vezet a padlásra. A leszűkített pitvar már kevés tárgy elhelyezésére adott lehetőséget. A bejárati ajtó mellett volt a kisszékre állított vizesvödör pléh ivóbögrével. A ház gazdája a falba ütött szögre vagy fogasra akasztotta kabátját, tarisznyáját. A szabadkéményes konyhába került a tálas, az edénytartó konyha kasznyi. A konyha bejárata fölé, a pitvart és a konyhát elválasztó falra, tányértartó polcot szereltek, fogasaira kisebb köcsögöket, bögréket akasztottak. A nyílt tűzön való főzés (kemence tetején) szinte a második világháborúig konzerválta a 18. században is használatos cserép tűzálló fazekakat, agyagból korongolt sütő edényeket: morványsütő, kacsasütő, a szlovák falvakban ismert májsütő (pekárnya) stb.