Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

62. Tisztaszoba. Vizslás, 1932. (1722), Nőtincs (1735), Fülek (1738) települések néhány jobbágyáGönyey Sándor felvétele, nak leltárában karos szék, karszék meglétéről olvashatunk. Mivel ebNMF 66715. ben az időben a lécvázas, kávás szerkezetű székek még nem voltak ismertek, azért az említett székek hegedűhátúak lehettek. A 20. század első felében deszkatámlájú, hegedűhátú szék csak a megye német falvaiban volt elterjedt, más településekről (Rimoc, Hasznos) szórványos adataink vannak előfordulásáról. A kávás szerkezetű székek a 19. század második felében kezdtek elterjedni a megye parasztházaiban. Háttámlát esztergályozott oszlopokkal, keskeny léccel, ritkán áttört mintával díszítették. A székek készítői többnyire helyi faragók voltak, de parasztasztalosok is teljesítettek ilyen kérést falusi megrendelőik számára. A szék az első világháború után vált a tisztaszoba bútorává, elsősorban a vetett ágy elé állítottak belőle két darabot, de az asztal mellé is helyeztek ülőalkalmatosságként két széket. A 19. század közepéig a tányértartó fogas az első ház, a folyamatosan kialakuló tisztaszoba berendezéséhez tartozott. Az etesi (1804), romhányi (1824) peresiratokból tudjuk, hogy két tányértartó polc a szoba utcára néző két ablaka fölött volt: „fehér tányérokkal, korsókkal" megrakva. A falakról nem hiányzott a tükör, a katolikus falvakban a kereszt, az üvegre festett szentképek sem. Az 1820-30-as években kezdték meg termelésüket a telkibányai, a