Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József
csak az asztal mögötti falnál volt lóca, hanem a vetett ágy előtt is. A történeti adatok szerint már a 19. század közepén is, a vagyonosabb gazdák házaiban, háttámlás pad volt az ágyak előtt. A barnára festett, az ágy hosszával egyező méretű lócák (ágylóca) sok helyen a két világháború között is használatban voltak, bár ekkor a lócákat két székkel kezdték kiváltani. A tisztaszoba kialakulása után a leány hozományához tartozó láda (rózsás láda, tulipános láda) is itt nyert elhelyezést, az ágy végénél. A 19. század közepéig a kisméretű, láb nélküli ládát székre helyezték, később szögletes vagy esztergályozott rövid lábakkal készítették ezeket az asztalosok. A textilipari termékek általános elterjedése, az ebből varrt öltözetek, a nők ruhatárát jelentősen felduzzasztottak. Egy-egy leány stafírungjához olykor 30-40 darab kendő, 15-20 darab alsószoknya, 10-15 felsőszoknya tartozott. Megszaporodott az ingvállak, kötények, vállkendők száma is. A nagyobb ruhamennyiséget a kisméretű ládákban már nem lehetett gondosan tárolni. A megnövekedett számú ruhamennyiség elhelyezésére a parasztság nagyobb része még nem tudta megvásárolni a három-négy kihúzható fiókkal rendelkező sublótoX. Ennek pótlására az 1870-es évektől az asztalosok nagyobb méretű ládákat készítettek. E ládák elejét vízszintes elhelyezésű lécekkel két-három mezőre osztották, melylyel a fiókos szekrények látványának hatását keltették. A díszítés egyébként ezeknek a ládáknak is az elejére került. Aljuknak négy sarkára becsapolt, rövid lábakat tettek. A láda az első világháborúig volt a tisztaszoba bútora, helyét a fiókos sublót más néven kasznyi foglalta el. A kasznyi a nemesi lakóházakban már általánosan ismert tárolóbútor a 19. század első felében. A parasztságnál ekkor még csak a gazdagabb jobbágyok házaiban volt megtalálható (Szirák 1833, Dejtár 1830 körül, Patak 1855). A parasztság többségét kitevő szegény családoknál az első világháború után vált a leány hozományának részévé: a láda és a szekrény ruhatároló szerepét vette át. Színes virágokkal díszített példányai a szécsényi asztalosok, ácsok műhelyeiből kerültek ki. A falvakban megtalálható barnára festett, többnyire díszítetlen kasznyikat helyben lakó asztalosok, ügyes kezű faragók készítették. A 3-4 kihúzható fiókkal rendelkező kasznyi az utcára nyíló két ablak előtt vagy a bejárati ajtó és az udvarra nyíló ablak között kapott helyet. Tetejét a szélén csipkével díszített, fehér gyolcs terítővel takarták le, rá búcsúban vásárolt poharakat, csészéket, vallásos témájú szobrokat stb. állítottak. A szöglet kasznyi, almáriom, sarokszekrény, asztal szögbe való kasznyi nevű bútordarab a 19. század közepén tűnik fel először a parasztok leltáraiban. Az asztal mögötti sarok falára erősített, háromszög keresztmetszetű, ajtóval zárt szekrény csak a vagyonosabb gazdák kárlistáiban található. Az emlékezet szerint, két polcán imakönyvet, fontosabb iratokat őriztek. A 18. század első felében készült kárlistákban ritkán találkozhatunk székre utaló adatokkal. A levéltári források a parasztok házaiban található székek anyagára, formájára nem utalnak. Gácslehota 61. Szék. Szuhahután (ma Mátraalmás) készült a 19-20. század fordulóján. Hasznoson használták. PM 33-1948.
