Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József

sárolt cserépkályhákról tudósítanak. A zöld színű, fehér erekkel díszített kályhaszemeket a 19. század közepéig az esztergomi, majd később a váci fazekasoktól szerezték be. A szobában elhelyezett kályhát 80-90 cm magas, négyzetes alapra rakták, az ívelt hajlítású tetejét gömb díszítette. A kályha két oldalához háttámla nélküli lócát tettek. A cserépkályha valószínű a megye más falvaiban is ismert lehetett. A 19. század 40-es éveitől a több településre vonatkozó (Dejtár, Őrhalom, Bér, Jobbágyi, Karancsság stb.) hagyatéki leltárak a kályha, kályha körüli lóca nevét gyakran említik. Előfordulása nem gyakori, a gazdagabb családok házában volt ismertebb. A pitvarba nyíló kemence szája elé - éppen úgy mint korábban a szobában - tűzpadkát építettek, melyen az ételek főzése történt. A nők sütés-főzéssel kapcsolatos munkahelye a szobából a pitvar hátulsó részébe tevődött át. A konyhává átalakított részt többnyire boltíves bejárattal választották el a korábban egy helyiséget képező pitvarból. A kemence szája előtti tűzpadka funkciója, mint a nyílt tűzön főzés helye, a 19. század elejétől kezdett háttérbe szorulni. Helyét a zárt tűztem sparhelt, takaréktűzhely, falmasina foglalta el. Csábi János csitári egésztelkes gazda konyhájában rossz karban lévő „falba való sparhert" szerepelt az 1853-ban felvett hagyatéki leltárban. Az állapotára utaló megjegyzésből arra következtethetünk, hogy a tűzhely az 1830-as években, vagy ennél korábban készült. Werner Mihály kövesdi gazda házába épített, 1860-ban már rossz állapotban lévő, egy forintot érő takaréktűzhelyét szintén a 19. század első felében állították. Azokban a falvakban (a megye középső és nyugati részén), ahol a ház melegét a kívülről (konyhából) fűthető búbos kemence vagy cserépkályha biztosította, ott a vályogfalú platnyis falmasina elmaradhatott a konyhából. Ezekben a konyhákban a zárt tüzelésű vastakarék tűzhelyet a kenyérsütő kemence pótolta. A kemencét a konyha - hátsó hosszanti falához ragasztva - közepére építettek, hogy tetején mindkét oldalról tudjanak főzni az asszonyok. A kemence tetején nyílt lángon történő főzés szokása még a két világháború között is ismert volt a megye egyes falvaiban. A konyha közepén felállított kemencét Szendehely, Diósjenő, Terény, Nézsa, Patvarc, Kalló közsé55. Lakóház alaprajza. Nézsa, 19. század közepe. Zólyomi József 1970-es felmérése (PMNA 341) alapján lm