Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
LAKÁSKULTÚRA Zólyomi József
56. Lakóház alaprajza. Nagybárkány, 1920-as évek. Zólyomi József 1968-as felmérése (PMNA321) alapján gekben még láthattunk. Ez utóbbi településen az 1834-ben épített tanítói lakás konyhájába is ilyen kemencét terveztek. A második világháborúig az uradalmi cselédházak közös konyháin is a kemence tetején gyújtott nyílt lángon főztek az asszonyok a nyári hónapokban. A szabadtűzön történő főzés miatt a tűzálló agyagból korongolt cserépfazekak, vasból készült serpenyők 1945-ig helyet kaptak a parasztság konyháiban használt edények között. A pitvarból elrekesztett konyhába épített tüzelőberendezések (kemence, falmasina, az innen fűthető szobai kályha) füstelvezetésére 18. századi adataink nincsenek. Csak feltételezhetjük, hogy a füst a pitvar ajtaján vagy a konyha mennyezetén vágott nyíláson juthatott a szabadba. Valószínű ez utóbbi lehetett a gyakoribb, a füst elvezetését - mint a belső tüzelésű kemencéknél - vesszőből font kéménnyel oldották meg, mely a tető héjazatán nem nyúlt ki. A szügyi zsidó házának megvizsgálásáról készült 1795. évi jelentésben olvashatjuk: „... pátzainkal meg döfvén azon padlásra vezető rossz és vesszőből font kéményt, a Sidónak mondottuk, hogy miért nem tapasztaná be...". A konyha mennyezetét képező, vályogból épült, felfelé egyre szűkülő szabadkémény csak lassan terjedt el a megye falvaiban. A megye főszolgabírója, még 1850-ben is a gyakori tűzesetek okát abban látta, hogy azok „... a czélszerűtlen alacsony vesszőből, sőt nádból készített kürtők miatt törtek ki, s annak alacsonysága végett az égő szikrák a szalmafedelekre hulltak...". A megye délnyugati részén fekvő Agárd község 1854. évi leírásából tudjuk, hogy a házak többségében fonott kémények voltak. A pitvarból vékony fallal elrekesztett konyha fölé vályogból épített, a tetőn kinyúló szabadkémények a 19. század első felében is voltak. Az 1830-as években Dejtár, Felsőszécsénke, Marcal községek néhány jobbágyának házában már boltozott szabadkéményt írtak össze. E kéménytípus általános elterjedése azonban csak a század második felére tehető a megye falvaiban. Az ekkor épült házakból a szabadkémény már nem hiányzott. A házban lévő kemence tüzelőnyílásának a pitvarba történő helyezésével, a füst már nem a szobában ömlött szét. A füstmentesítés, a sütés-főzés megszüntetése, a szoba korábbi funkciójának megváltoztatására adott lehetőséget.