Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes
463. Ivócsanak juharfából, domború faragással, áttört füllel. Etes, 20. század első fele. PM 76.25.45. va vagy a szűr ujjában hordtak. A szaruból készült ivótülkök rovására egyre jobban elterjedtek a fából faragottak, melyek használatára a legkorábbi felföldi adatot a 18. század elejéről ismerjük Nógrádból (FÜGEDI M. 1988:657). Az ivócsanakok változatos formái közül e vidéken a kerek, csésze alakúak a legjellemzőbbek. A régebbi példányok díszítetlenek, vagy ékrovással kialakított geometrikus motívumok voltak rajtuk. A múlt század második felétől egyre nagyobb szerepet kapott a merítőedények oldalpalástján a domború faragással megjelenített ember- és állatábrázolás, a stilizált vagy naturális növényornamentika. Az ékrovásos, geometrikus, farkasfogas csíkminták ekkor már csak a szegélyeket díszítették. A botokhoz, juhászkampókhoz hasonlóan, pásztort birkával vagy disznóval, vadászt őzzel, szarvassal, tekergőző kígyót és háttérként tölgyfát, virágokat, madarakat láthatunk a gya464. Ivócsanak juharfából, domború faragással. Fogója kettős állatalak. Nógrád megye, 1885. PM 51.694.1.