Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PÁSZTORMŰVÉSZET Lengyel Ágnes

465. Ivócsanak, oldala három mezőre osztva, bennük rozettákkal. Fogója kutya formájú. Kisterenye, 1894. PM 410-1947. korta életképszerű jeleneteket mutató domború faragásokon. Egyedien szép az az 1898-ban készült, M. I. monogrammal ellátott ivócsanak, ahol két díszítőeljárás együtt jelenik meg, domború faragás párosul rézzel való berakással. A csészerészre domború faragással kerültek rá a futó szarvasok és a kiterjesztett szárnyú sas. Fogója rézrátéttel, pontozott és vonalas rézverettel mívesen kidolgozott kétfejű sas. Az ivóbegrék fogóinak egyébként különösen változatos figurális kialakításait találjuk. A többnyire stilizált állatalakok a tulajdonos, használó jelképei is lehettek. A kos, bárány és disznó a pásztoré, a szarvas vagy 466. Ivócsanak karcolt díszítéssel, fogója kos, birka. Peremén és alján kígyó tekeredik. Felirata: „1914 év. GÁL/ISTVÁN". Nógrád megye, 1914. PM 99.16.1.