Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

389. Lakóház, homlokzatán talpas kereszt, alatta rozetta. Nógrádmegyer, 1928. Győrffy István felvétele, NMF 174955. nak, és az építési áldozat is a házkultuszhoz tartozik. Most a templom, szent hely lakóházra gyakorolt hatását emeljük ki. A népművészet-kutatásban elfogadott nézet szerint a 18. században, amikor még nem alakultak ki a lakóházak köznapi használatból kivont és díszes tárgyakkal berendezett, mindig ünneplő tisztaszobái - az ünnepi, művészi befektetések, szép tárgyak csoportjai, s az ezeket motiváló presztízsszempontok az egész falusi közösség ünneplő helyiségében, a templomban jelentek meg és bontakoztak ki (HOFER T.-FÉL E. 1975:31). Témánk szempontjából a fordított irányú folyamat a meghatározó, amikor a templom szakralitása és egyéb hatásai épülnek be az otthon világába. Ez az az irány, amikor a kultikus indíték, a „templomiság" az elsődleges a „parádésszobaiság"-hoz képest. A népi vallásosságnak egyik sajátossága, hogy a két irány nem mond egymásnak ellent, hanem kiegészíti egymást.