Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

A 18. században és a 19. század elején létesült falusi templomok ugyan döntően mesteremberek művei voltak, de építésük az egész faluközösség szeme előtt folyt, és szerkezetükkel, részleteikkel meglehetős hatást gyako­roltak a népi építészetre. Többfelé a megyében a csehsüvegboltozatos templomterek hatására, mestereik révén kezdtek épülni faluszerte a bolto­zott szabadkéményes konyhák. Drégelypalánk 18. századi malmának ba­rokk ívelésű faragott faajtaja az egyházi barokk építészet, és közvetlenül a községi templom hatását jelzi. A szenteknek kialakított oromfülkék, a ba­rokk falisávok, a letompított sarkok, az ablak és oromfal keretezései is a barokk templomoktól erednek. Drégelypalánkon, ahol - nyilván az állat­tartással összefüggésben - Szent Vendel évnapja fogadott ünnep, a kul­tusz a népi építkezésen is nyomot hagyott. Az egyik felső csonkakontyos, zsúpetős, barokkos oromfalú lakóház szoborfülkéjébe is Vendelke szobrát tették, legkésőbb a századforduló táján (DERCSÉNYI D. 1954:108-109, 183-184). Miként a templom tornyára, a lakóház oromzatára, oromcsú­csára is elhelyezték a kereszt jelét. Zagyvaszántón (ma Heves megye) a ka­putükör csipkézett, íves áttörésébe is halmon álló kereszt került sugárzó művészi összhatással, egyben nyilvánvalóan az otthon biztonságának szakrális-mágikus oltalmazásáért (LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:134). Őrhalomban ablak fölött vakolt és festett kereszt, Nógrád­megyeren kereszt és rozetta látható zsúpfedeles lakóház két ablaka között. Utóbbit összetett művészi jelnek látjuk, Jézus és Mária mintegy világ virá­gaként megformált szimbólumaként. Szentsarok és tisztaszoba A parasztember számára a korábbi évszázadokban a háziszentély szol­gált kultikus térként a település közösségi vallásos létesítményei mellett. Ennek területünkön a parasztszoba szentsarka felelt meg. A legszeré­nyebb otthont is szokásban volt díszíteni ünnepjelzőnek már akkor is, amikor még csak egyetlen lakószobája volt a háznak. Amíg belső fűtésű, füsttel terhelt volt ez a helyiség, úgy elsősorban időlegesen, textíliákkal, majd a fűtésmód fejlődésével különféle, állandóan a hagyomány megszab­ta helyükön maradó más tárgyakkal. Díszes abrosszal minden bizonnyal a lakás ünnepi alkalmakra, kultikus cselekményekre felkészített részét, a szentsarkot ékesítették fel. Nógrád megyei jobbágycsaládoknak voltak már díszes lakástextíliái a 18. században a tisztaszobák létesítését megelőzően is. Más „dísztárgyak" előfordulását mutatja, hogy például 1722-ben akadt jobbágyház, ahol 8 újkeresztény, azaz habán korsó is volt. E tárgytípusból nem egy vallásos ábrázolással ismeretes (LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:145). Fali szentképekről az eddigi közlemények ugyan csak a 19. század első feléből adnak hírt, de joggal tehető fel, hogy papírszentképeket korábban megyénkben is felragasztottak vagy feltűztek a falra. Szűz Mári­át ábrázoló, falra ragasztott papírkép volt a legfőbb dísze egy szegény kazári család szobája asztalszögletének még 1932-ben is, ahogy azt Gönyey Sándor fényképfelvételéről ismerjük (K. CSILLÉRY K. 1989:860). Különleges palóc szokásként jegyezték le a múlt századból,

Next

/
Oldalképek
Tartalom